A francia barokk zene egyik legnagyobb alakja Marin Marais zeneszerző és gambavirtuóz volt, akit itt most Alain Corneau tett meg az egyik főhősének (de legalább ugyanilyen joggal mondhatjuk azt is, hogy a másik főszereplő Monsieur de Sainte-Colombe, Marais mestere). Nem ódákat zengve róla, nem agyondicsérve, hanem kendőzetlen, szinte nyers őszinteséggel – mert csak így érdemes. Persze nyilván kritikával fogadhatjuk a látottakat, hiszen a forgatókönyv Pascal Quignard regényéből készült, s nem tudhatjuk, mit "költött hozzá" a tényekhez az író. De jelen esetben talán nem is az a lényeges, hogy ebben a történetben mi igaz és mi nem. Szerintem sokkal fontosabb az, amit az alkotók ezzel a filmmel mondani akartak.
A Minden áldott reggel (egyébként a film Minden reggel címen is ismert; az eltérés okát nem tudom, elvileg egyetlen szinkron készült csak hozzá) egyszerre tekinthető "felnőtté válási történetnek" – Marais testi-lelki és művészi mivoltában egyaránt –, illetve két zenésznemzedék "párharcának". Marais ugyanis ambivalens viszonyt ápol mesterével, Monsieur de Sainte-Colombe-bal: tanulni akar tőle, ugyanakkor annak elveivel sem ért teljesen egyet.
A film keretes szerkesztésű, ezzel két idősík eseményeit, illetve világát vetíti egymásra, nem mellesleg egyfajta nosztalgikus szemléletet is felvillant. A filmbeli jelenben ugyanis az idős Marin Marais (Gérard Depardieu) egy próba során visszaemlékszik a múltra, amikor is ifjúként (a fiatal Marais-t Guillaume Depardieu alakítja) elvetődik Sainte-Colombe-hoz (Jean-Pierre Marielle). Az idősödő mester özvegyen él, két lányát tanítgatja viola da gambán játszani, s érezhető, hogy rettenetesen félti őket a külvilágtól.
A két férfi nem is különbözhetne jobban: Sainte-Colombe szikár, aszketikus természet, Marais hevesebb jellem, s később fokozatosan el is hízik. Sainte-Colombe vonakodva fogadja el tanítványának az ifjút, idővel egyre gyakoribbak lesznek közöttük az összezördülések. Marais elcsábítja az egyik lányt, aki szó szerint belehal a szerelembe, közben pedig a Saint-Colombe-tól szerzett tudásával beverekszi magát a királyi udvarba, ami szintén kiváltja az öreg ellenszenvét.
A film rengeteg kérdést tesz fel e problémák kapcsán: Hol válik el egymástól (egyáltalán elválasztható-e) a művész és a magánember? Honnan jön az ihlet az alkotáshoz? A fájdalom és az aszkézis, vagy a jólét biztosít-e kedvezőbb feltételeket a komponáláshoz? Egyáltalán: mi a zene? Hogyan fejezhetjük ki mindazon érzéseinket a zene segítségével, amelyekre nincsenek szavaink? Meddig mehet el a művész a hatalom kiszolgálásában? Hogyan viszonyuljanak a különböző nemzedékek egymáshoz? A siker és a jólét érdekében át lehet-e gázolni másokon, és büntetlenül meg lehet-e ezt tenni? És mi az élet? Öröm és szenvedés keveréke? Hogyan lehet boldog az ember?
A Minden áldott reggel nagyon összetett mű, rengeteg rétege van, amelyekről külön-külön is hosszan lehetne értekezni. Én úgy vélem, a nézőhöz nemcsak az értelem, hanem az érzelmek szintjén is szól. Egyrészt a komoly drámai töltet révén, másrészt azonban úgy is, hogy kicsit talán "hangulatfilm" is, amelynek nem feltétlenül lehet megérteni minden pillanatát, néhány jelenetet inkább "át kell éreznünk". A történet zárlata pedig katartikus élményt nyújt a nézőnek, a filmbeli jelenbe visszatérve ugyanis Marais kénytelen szembenézni tetteinek súlyával, illetve – bár ez nem hangzik el – feltenni magának azt a kérdést, hogy megérte-e a mulandó hírnévért feláldozni a szerelmet, megérte-e a királyi udvar kegyeit lesve hátba döfni Sainte-Colombe-ot, átgázolni az egész családon, s hogy az ő élete, munkássága többet ér-e, mint egykori mesteréé.
A cselekményszövés nem túl bonyolult, részben talán ennek köszönhetően is helyenként meglehetősen lassúnak tűnik a ritmus, viszont ezért kárpótol a film hangulata, a remek színészi játék (külön kiemelném Jean-Pierre Marielle-t, kitűnően alakította a mogorvaság mögé bújó érzékeny és lelkileg meggyötört zsenit), a zene, illetve a fényképezés (érdekes a viszonylag sok közeli felvétel, amelyek azt a hatást kelthetik a nézőben, hogy a színészek az orra előtt vannak). A feszültség gyakran szinte tapintható a filmben, az egész alkotásnak van valami belső szépsége, amit szavakkal nehezen lehet leírni.
Az élményhez sokat hozzátesz a klasszikus minőségű szinkron is, szerencsére elég sok tehetséges színészt sikerült szerződtetni, Marielle magyar hangjaként telitalálat volt Mádi Szabó Gábor. Szerintem egyszer mindenféleképpen érdemes megnézni ezt a filmet, különösen annak, aki szereti a francia barokk zenét. Talán sok minden úgy történt, ahogyan itt látható, talán nem, de az biztos, hogy a Minden áldott reggel igazi filmélményt tud kínálni az arra fogékonyaknak.
75 Minden áldott reggel (1991)
dráma | életrajzi | romantikus | történelmi | zenés
A film Sainte Colombe és Marin Marais életét mutatja be, akik francia barokk zeneszerzők. Sainte Colombe magányos zeneszerző volt, még tanítványa ennek pont az ellentéte. több»
Szereplők: Gérard Depardieu, Jean-Pierre Marielle, Anne Brochet, Guillaume Depardieu, Michel Bouquet
