A 80-as évek elejére egy kicsit már megkopott az érdeklődés az űrutazás iránt. Nem csoda, hisz folyamatosak voltak az űrsiklós küldetések, és előtte lement egy teljes Apollo program, aminek részeként megtörtént a Holdra szállás is.
Hogyan lehetne ezt újra érdekessé tenni a nézők (adófizetők) számára? – kérdezte önmagától a NASA. Úgy, hogy fel kell vinni egy teljesen civil embert is, megmutatni, hogy immáron bárki számára elérhető az űrutazás. Erre a célra választották ki a Christa McAuliffe-t, a tanárnőt. Hatalmas marketinget csaptak azon ténynek, hogy űrutazni annyira biztonságos, hogy gyakorlatilag bárki magára kaphat egy szkafandert, és uccu neki. Hiszen fent az űrben a NASA még nem veszített el egyetlen embert sem az évtizedek alatt.
1986. január 28-án aztán egész Amerika és a világ szeme előtt megtörtént az elképzelhetetlen, a fellövést élőben követők szeme láttára robbant fel a Challenger űrsikló. Ennek a történetnek állít méltó emléket ezen sorozat. Rengeteg archív felvétellel, a résztvevők, családtagok, özvegyek beszámolójával, izgalmasan, érdekesen. Hogy pontosan miért és hogyan is történt a tragédia, hogy voltak-e felelősök, ezeket nem akarom leírni, de minden kiderül ebben a jól szerkesztett 4 részes dokusorozatban.
Amiért külön hálás vagyok a készítőknek, az, hogy a Netflixnek hála közelebb hozzák ezt a tragédiát a fiatalabb korosztályhoz is. Hisz sokakban él még az emléke, de sokan még csak nem is hallottak róla. Az pedig csak hab a tortán, hogy az utóbbi idők legepikusabb főcímdalát nyújtja nekünk a sorozat.
dokumentum | sci-fi | történelmi
Négyrészes dokumentumfilm-sorozat az első amerikai űrkatasztrófáról, mely egy egész generáció számára fájó emlék maradt. több»
