Kóborló   2020.10.22 15:10
1

Itt van a doktor

"Van nekünk egy doktorunk, úgy hívják, hogy Rendel/ Óvakodj a házától, mert ott a pokol rendel!/ Felszabja a testedet, kis miszlikbe tépi,/ Kiveszi a szívedet, nagy öröm ez néki..."

Számomra ez a kis versike maradt meg első megtekintés után ebből a filmből (ami már legalább másfél évtizede lehetett, de lehet, hogy annál is régebben, hisz, ha jól emlékszem, videokazettán láttam először). Talán ezért is néztem újra, meg talán kissé fel akartam ülni arra a bizonyos nosztalgiavonatra, ami oly sokszor tudott már szórakoztatni, főleg a 80-as és a 90-es évek horrorjainál. Érdekes módon én úgy emlékeztem, hogy ennek a filmnek több része van, de aztán rá kellett jönnöm, hogy keverem egy másik filmmel, méghozzá az 1996-ban készített, Dr. Halál című alkotással.

Itt van a doktor

Maga a film tökéletesen magán viseli a 90-es években gyártott, alacsony költségvetésű, mondhatni B-kategóriás horrorfilmek összes erősségét és gyengeségét. Erősségei közt megtalálható, hogy tipikusan csupán szórakoztatni akarja a nézőit, egy percre sem érződik rajta, hogy a készítők egy véresen komolyan vehető és erőteljes borzongással akarták volna meghálálni a nézők figyelmét, hisz jó pár olyan jelenet található benne, ami már akár a horrorkomédiák műfajába is besorolhatóvá tenné a filmet. Ki is merném jelenteni, hogy elsősorban az őrült orvost alakító Larry Drake (1950–2016) színészi alakításának köszönhető, hogy ez a film egy szórakoztató alkotás lett.

Kevés olyan horrorkarakter volt/van, aki képes a beszólásaival vagy akár a cselekedeteivel szórakoztatni (talán emiatt is bánom egy kicsit, hogy csak egy részt élt meg ez az alkotás). Persze akik úgy kezdenek majd bele ebbe a filmbe, hogy elsősorban nem a humort keresik, hanem a félelemkeltést, azoknak talán Dr. Rendell karaktere túl sok is lesz. Viszont a horrorelemekkel egyáltalán nem bántak csínján az alkotók, bár ezt is inkább eltolták kissé a morbid elemek felé, ami szintén nem tett túl nagy kárt a kész filmben.

Ha leszámítjuk Larry Drake-et, sajnos a további karakterek igencsak közepesre vizsgáztak, és ehhez a színészi alakítások is elég hasonlóan viszonyultak. Továbbá a film forgatókönyvírói, Graeme Whifler és Manny Coto (aki a rendezést is magára vállalta) eléggé tipikus történetvezetésű forgatókönyvet hoztak össze, amiben szinte semmi meglepő vagy akár nagy fordulat nem található. Eme hibája ellenére is akik kedvelik a 80-as és 90-es évek alacsony költségvetésű, de fekete humorral alaposan átszőtt horrorfilmjeit, talán jól fognak szórakozni ezen a filmen is (főleg, ha van hozzá hasonló beállítottságú társaság is).

1