Ez az HBO-s Anne sorozat, aminek ez a film az első része, egy évvel korábban indult, mint a Netflixes (Anne, e-vel a végén). Fura és érdekes látni, hogy a nagy streaming-versenyben ugyanazt az – egyébként sokszor feldolgozott – 19. századvégi témát ketten is feldolgozzák lényegében párhuzamosan, még ha különböző megközelítésekben is, egyébként koncepcionálisan is jelentősen elszakadva a híres, tradicionális, szinkronosan is létező, 1985-ös, Kevin Sullivan-verziótól és kronológiájától.
A komplettírozott HBO-s sorozatnak három egész estés filmrésze van, amiből csak az első jött ki eddig szinkronosan, a másik kettőhöz csak angol felirat létezik egyelőre, az HBO honlapja szerint. A másik két résznek egyelőre a címe is csak angolul van meg, itt a Mafabon is. Azért említem, hogy könnyebb legyen őket megtalálni, mert nem évadba szervezett filmekről van szó, amit egy helyen lehetne kommentelni, mint a Netflix-esetben:
L.M. Montgomery's Anne of Green Gables: The Good Stars (2017)
L.M. Montgomery's Anne of Green Gables: Fire & Dew (2017)
Az HBO, illetve a Netflixes Anne-sorik gyökeres különbsége már a castingban is megragadható. Az HBO-s sori a tradicionálisabb feldolgozási vonalat kívánta követni, ezért egy helyes kis vörös lányt választottak Anne-nek. Míg a Netflixes-sori abból indult ki, hogy Anne magára úgy gondolt kezdetben, mint csúnya, ijesztő kislányra, és castingban is ilyen alapvetés szerint választottak, majd adták a kezére a sminkesnek, aki még tovább fokozta a negatív/ijesztő kisugárzást, megelőlegezve a soriban néhol fellelhető thriller/horror-feelinget is.
Ha egy tinédzser lány elégedetlen a külsejével, akkor lássuk be, nem mindegy: (1) arról van-e szó, hogy amióta a világ világ, minden lány szebb szeretne lenni, mint amit a tükörben lát, és egyébként amúgy a környezet is látja – dacára a vörös hajnak – a lány szép vonásait, folyamatos szépülését, belső szépségének áradó kiragyogását, avagy (2) elfogadjuk Anne értékítéletét saját magáról, és "tényleg" csúnya, majd erre építünk egy dark hangulatú sorit, mint a Netflix tette, meg- és kiforgatva L. M.Montgomery világát.
Végül is – előjelet is fordítva a dolgon – Szophoklész Antigonéjából is meg lehet próbálni vígjátékot csinálni, ha valakinek van kellően erős fantáziája, feltéve, hogy előjelet mindkét irányba lehet forgatni.
Egyébként van, ahol a darkos Netflix-casting jobb. Például Josie Pye esetében jobban átjön az ijesztő-taszító karaktere a lánynak, míg az HBO-os castingnál csak egy szimplán undok lányt kapunk. Diana Barrynél nincs ilyen egzakt megfoghatóság, mint Anne és Josie karaktereinél, de Diana karakterénél a casting-versenyt nálam toronymagasan az HBO nyerte, külsőre és színésznői képességet illetően is. A felnőtteknél viszont már a Netflix-casting tarol nálam inkább: Marilla és Matthew Cuthbert, Rachel Lynde mind-mind ott jobbak, igaz, például Mrs. Stacy nélkül (akinél az HBO-nál a pont). Nehéz dolog ez; meglehet, a két castingból lehetne egyetlen igazán tökéleteset kihozni.
Nálam tehát – a fentiek alapján is, meg azzal is, hogy jobban közelítette meg L. M.Montgomery írónő világát – az HBO-s sorozat nyerte a sori-versenyt, ám hiába jó az HBO-s sori hagyományos, és ezáltal végtelenül szeretetteli megközelítése, az 1985-ös Kevin Sullivanes sorozatot nem tudhatja meghaladni. Tud felmutatni egy ugyanolyan kiváló, nagyon tehetséges bájos színésznőt Anne-ként, tud új apró finomságokat megmutatni, de nem tudja koherensen és egyenletesen feszesen bemutatni Anne Zöld Ormos kezdeti éveit, ráadásul elég sok – amúgy kiküszöbölhető, kigyomlálható – gyerekbetegsége is van a sorozatnak. Így együtt aztán egy túl hosszú filmadaptációt kapunk, sok lényegi pont említése nélkül, ám helyenként meg vontatottan, befékeződötten. Azt kell mondjam, az egész HBO-s sorit Anne(-t megformáló színésznő) viszi a hátán, hiába szerepel például Martin Sheen húzónévként, meg érdekes az alakítása.
Amiért én 4 csillagot adok mégis (csak 1 csillagot vonok le a problémákért), az szól (1) a szívemnek kedves tradicionális megközelítésnek (Netflix-szel szemben),(2) Anne-t formáló színésznőnek (Ella Ballentine), (3) az említett apró finomságoknak, amik gyönyörűségeitől én ájuldozva kvázi elaléltam konkrétan. Kettőt említek a két későbbi részből: (a) kiváló ábrázolása volt annak a tanulmányi versengésnek, ami Anne és Gilbert között folyt. Egy dolgozat-kiosztás után Anne addig forgatta a dolgozatát "véletlenül", hogy Gilbert lássa, 5-öst kapott, mire Gilbert egy az egyben megmutatta – a hatást és elismerést begyűjteni akaró, odaforduló Anne-nek –, hogy az övé viszont csillagos ötös lett, majd a dolgozat felett kikukucskáló szemeivel pajkosan pislogott a felháborodó és csalódottá váló Anne felé.
(b) Marilla el akart valamit adni titokban, Anne megkérdezése nélkül, tudván, Anne biztosan nem egyezne bele. Ám kiderült a dolog, és Anne villogó szemekkel küldte el a számára kéretlen "handlét", majd ezután gyorsan váltva, bájosan neheztelve vonta kérdőre Marillát a sztori kapcsán, aki kiválóan "mentett" amúgy.
75 Anne otthonra talál (2016)
Prince Edward-sziget, az 1870-es évek végén. Matthew és Marilla Cuthbert, a középkorú testvérpár elhatározzák, hogy örökbe fogadnak egy fiút, aki majd segít nekik a... több»
Szereplők: Martin Sheen, Sara Botsford, Linda Kash, Ella Ballentine, Julia Lalonde
