Hogyan lehet kreatívan ötvözni a gyerekfilm, a dráma és a krimi-thriller műfajokat úgy, hogy egységes maradjon a film, és minden korosztály számára nézhető kategóriába essen? Hát valahogy úgy, ahogy az elsőfilmes rendező, Bryan Forbes tette ebben a filmjében.
Mindjárt az elején magyarázatot érdemel ez a magyar nyelvben igen furán hangzó filmcím. Az angol nyelvben sem sűrűn használatos szófordulat Shakespeare Othello című drámájából eredeztethető, amely alapvetően a szabadon ereszteni, elengedni, esetleg továbblépni kifejezéseket jelenti. És hogy hogyan jön ehhez Jézus?
A film története szerint egy angliai kisközségben élő kislány egyik este a sötét pajtában "belebotlik" egy ismeretlen férfiba, aki mielőtt elájul, csak annyit képes kinyögni, hogy "Jézus Krisztus". A kislány szentül meg van bizonyosodva róla, hogy – ahogy a Bibliában is meg van írva – Jézus jött el hozzájuk, és (később testvéreit és a környék gyerekeit is beavatva) képes bármit megtenni érte, és védelmezni őt a felnőttekkel szemben. Csakhogy a férfi egy körözött bűnöző, akit gyilkosságért üldöznek.
A film végéig – az izgalmak folyamatos fokozódása mellett – a bűnöző, a gyerekek és a mit sem sejtő felnőttek reakcióit figyelhetjük meg. A film története egyébként roppant egyszerű, mégis annyiféle jelentéstartalmat lehet ráhúzni, annyiféle szempontból lehet megközelíteni a történet mondanivalóját. Egyrészt a legkézenfekvőbb értelmezés a gyermeki ártatlanság és a felnőttek kegyetlen realitásának összevetése, illetve a gyermeki ártatlanság ereje a bűnös felnőttek világában, de szerintem ennél továbbmegy a film, és nemcsak a vallási tanítás demagógiáját, képmutatását, de úgy en bloc az összes népámító ideológiát össztűz alá veszi, amelyek nem a dolgokról való gondolkodást, hanem a kérdés nélkül elfogadó nézeteket támogatják.
Így a filmcím is több mindenre utalhat: a gyerekkor, a gyerekkori fantáziavilág elengedésére és/vagy a vallási tanítások kőbevésettségének, az egyoldalú gyermeknevelés és oktatás elvetésére. Ezek az én meglátásaim, de ahány néző, annyiféle értelmezés lehetséges. Kedvenc részeim azok voltak, amikor a gyerekek rendesen megizzasztják kérdéseikkel a tanítónőt vagy a papot, akik az egyoldalú vallási érvelések zsákutcájába keverednek, ami bizonyítja, hogy sajnos a felnőttek is megkérdőjelezhetetlenül tudnak hinni dolgokban. Természetesen a tartalom mellé kellő mennyiségű érzelmi töltetet is kapunk, hála a tehetséges gyerekszínészek és Alan Bates játékának.
A film technikailag is számos dologban jeleskedik: Észak-Anglia vidéki tájainak gyönyörű fényképezése, az egyszer játékosabb-kellemesebb, másszor pedig félelmetes, izgalmakat növelő fantasztikus filmzene (amit a Híd a Kwai folyón zeneszerzője, Malcolm Arnold komponált). De a legnagyobb elismerést kétségkívül az imádnivaló gyerekszínészek érdemlik, főleg az élükön álló Hayley Mills, aki a 60-as évek sztár gyerekszínésze volt (nem véletlenül). Nagyon jól lettek összeválogatva a gyerekek, és a karaktereik is nagyon sokfélére lettek szabva. Kedvencem a legkisebb testvér, Charles volt, aki már az elején kételkedett "Jézus" kilétében.
A felnőttek közül pedig egyértelműen a bűnözőt/Jézust játszó Alan Bates emelkedik ki, aki első filmes főszerepében leginkább zseniális arc- és szemjátékával maradt emlékezetes. Bates kinézete és komplex játéka által ténylegesen elképzelhető egyszerre kegyetlen bűnözőnek és "kedves Jézusnak" is, karaktere először kihasználja a gyerekek jóhiszeműségét, majd ugyanez később mégis mélyen meghatja.
Bryan Forbes első rendezése Angliában kultfilmmé válva ma is nagyon népszerű, hazánkban is nagyobb ismertséget érdemelne. A filmhez készítettem magyar feliratot az érdeklődőknek.
85 Fütyüld le a szelet (1961)
Miután egy sérült férfit (Alan Bates) találnak a pajtájukban, Kathy Bostock (Hayley Mills) és testvérei arra a következtetésre jutnak, hogy a férfi nem lehet más, mint Jézus... több»
