Habár a külföldi filmek amerikai feldolgozásai általában gyötrelmesen rosszul sikerülnek (az eredeti műhöz képest), a mostani film tárgyalásakor erről nincs szó. Nemrégiben jelent meg ugyanis Az eltűnés sorrendjében USA-beli remake-je, a Dermesztő hajsza, ami Norvégiából Coloradóba helyezte át a nem mindennapi eseményeket. A főszerepben Stellan Skarsgård helyett Liam Neesont látjuk "dolgozni", a tőle már egy ideje megszokott stílusban. A végeredmény pedig teljes mértékben élvezhető. De hogy lehet ez? Hát úgy, hogy ez a változat teljes egészében a skandináv alapmű leképezése (önremake), a jelenetek/párbeszédek szinte másodperc pontosságra megegyeznek. Az alapmű pedig egy kiváló film, zseniálisan fekete és humoros egyben.
Főhősünk, Nils hókotró vezetőként dolgozik valahol Norvégiában. Olyan szinten mintapolgár, hogy már a film elején megkapja az Év állampolgára elismerést a helyi közösségtől. Egy nyugodt, talán kissé unalmas élet az övé. Viszont egy kellemetlen félreértés következtében Nils élete új csapásirányt kap: fiát egy helyi drogbanda kegyetlen módon (és tegyük hozzá, ártatlanul) kivégzi. Nils ezt képtelen feldolgozni, és úgy dönt, kinyomozza, kik tették el láb alól a fiát. Mégpedig úgy, hogy egyenként levadássza a gyilkosság résztvevőit, egyre feljebb haladva a ranglétrán. Néhány félreértés után, szépen lassan egy szerb banda is belefolyik a háborúba, innentől viszont már nincs visszaút.
A fekete humor, az apró kiszólások, kitekintések és a lehetetlenül képtelen karakterek azok, amiktől a film igazán emlékezetes lesz. Elképesztően ügyesen vegyíti a morbid és vicces elemeket: Greven egy egészségmániás, félőrült bandavezér, aki a fiát szinte emberfeletti módon szereti és védelmezi, de közben egy lelkiismeretlen pszichopata gyilkos. Ő a modern filmművészet egyik legzseniálisabban megalkotott fő gonosza (a legjobban talán a Kingsman Samuel L. Jacksonjára emlékeztethet minket). Egyszerre lehet tőle rettegni, és hatalmasokat röhögni a szerencsétlenkedésén. Nemcsak a karaktert, hanem magát a színészt is kiválóan eltalálták a fiatal Pål Sverre Hagen személyében.
Hasonló szerepben láthatjuk Bruno Ganzot is, aki egy szerb "Papá"-t alakít, akinek ugyancsak teljesen véletlenül és feleslegesen öli meg a fiát a drogbanda, így hát bosszút esküszik. A svájci színész sziporkázik a megfáradt, idős, délszláv maffiavezér szerepében. A főszereplő, Stellan Skarsgård alakításában pedig az a legkiválóbb, hogy szinte fel sem tűnik az egész film alatt. Igaz, a vásznon végig jelen van, és az ő cselekedetei irányítják a sztori alakulását, mégis alig vesszük észre, annyira hitelesen adja át karaktere jelentéktelenségét.
Különösen ötletes filmes megoldás, hogy minden halál után kapunk egy kisebb gyászjelentést, fekete háttéren az éppen elhunyt neve, beceneve és egy hozzá kapcsolódó vallási jelkép látható - ezáltal kizárható a halottnak hitt karakter visszatérése. Kevés túlélő marad, annyi szent, és a mű még az utolsó öt másodpercre is tartogat nekünk egy bestiálisan groteszk elmúlást. Summa summarum: nagyon vicces film Az eltűnés sorrendjében.
Mindkét változatot érdemes megtekinteni, úgy 1-2 év szünettel vagy 200-300 másmilyen film megtekintése után. Michael Haneke Funny Gameses példáján felbuzdulva Hans Petter Moland sem bízta a dolgokat a véletlenre: az amerikai változatot is ő készítette, ahogy az eredeti dán–norvég–svéd koprodukciót is. S így minden egyes kellemesen morbid poén ugyanúgy üt, mint az eredeti verzióban. Viszont ha egy tippet elfogadtok tőlem, kezdjétek az eredetivel, már csak Bruno Ganz és Pål Sverre Hagen miatt is!
78 Az eltűnés sorrendjében (2014)
akció | dráma | krimi | thriller
Nils egy hatalmas hókotró sofőrjeként dolgozik a messzi északon, hatalmas hófalak között, járatlan utakon teljesít szolgálatot. A pedáns és visszahúzódó hómunkás még egy... több»
Szereplők: Stellan Skarsgård, Bruno Ganz, Kristofer Hivju, Anders Baasmo Christiansen, Stig Henrik Hoff
