Ismét elővettem egy olyan filmet, amit még fiatalkoromban láttam először (és azóta sem került érdeklődésem középpontjába, egészen az elmúlt napig). Soha nem fogom elfeledni azon időszakot, amikor még gyerek voltam, és a keresztszüleim videotékát üzemeltettek, hisz elképesztő mennyiségben vihettem zárás után haza a jobbnál jobb filmeket, és csak az volt a lényeg, hogy nyitás előtt visszaérjek velük. Valahogy így láthattam először ezt az alkotást is, de mára már arra sem emlékeztem, hogy mi is volt benne (egyedül csak a kazetta borítójának a kivitelezésével kapcsolatban volt némi kis emlékmorzsám). Tehát legalább 25 év távlatából gondoltam, nosztalgiázok újra egy jót, de be kell, hogy valljam, ez sokkal inkább volt egy kínos filmélmény, mint egy élvezhető nosztalgia.
Kezdeném a film pozitívumaival (merthogy azokból jóval kevesebb volt). Jelen alkotásunk néhol egész kellemesnek mondható, borzongató hangulatot volt képes árasztania magából, bár igaz, hogy ezt nem volt képes folyamatosan fenntartani. A szereplők közt is található legalább egy olyan karakter, akit lehetett kedvelni, itt a segítő indián szerepében látható Michael Ansara (1922–2013) színészi játékát lehet dicsérni. Illetve a maszkmesterek is egész jó munkát végeztek a film történetének fő gonoszát alakító Misquamacus elmaszkírozásával, hisz kellőképp lett groteszk az ábrázolása.
Sajnos ennyi pozitívumot tudnék felsorolni ennél a filmnél, és bánatomra a negatívumai sora sokkal hosszabb. Kezdeném a szereplőkkel, hisz a fentebb említett Michael Ansara alakításán kívül szinte minden más szereplő pocsék. Még egy olyan nagy színész, mint a főszerepen látható Tony Curtis (1925–2010) is csak feszeng a szerepében, és sajnos kimondottan gyengén hozza a karakterét. A többi szereplő pedig még ezt is alulteljesítette.
A film történetét sem nagyon tudnám dicsérni, merthogy kimondottan összecsapottnak éreztem. Bár ami végleg kiverte azt a bizonyos biztosítékot nálam, az a befejezés volt. Az csak egy dolog, hogy rémesen gagyira sikeredett az a bizonyos végső összecsapás, de hogy még értelmet sem nagyon kell benne keresni, az is szinte biztos. Továbbá jómagam kimondottan hosszúnak is találtam a filmet a maga 105 percével, bár ez lehet, hogy csak azért volt, mert egyszerűen sok esetben kimondottan lassú a történetvezetése.
Mindent egybevéve sok esetben sokszor elnéző vagyok azokkal a filmekkel, amiket csak azért veszek újra elő, hogy nosztalgiázzak velük egy jót, de ennek a filmnek nem sikerült azt a bizonyos nosztalgia-faktoromat megmozgatnia, és ez az értékelésemen is látszódik.
50 Indián démon (1978)
Karen Tandy-nek különös betegsége van, egy olyan tumor van a hátán, amivel az orvosok sem tudnak mit kezdeni. Az alternatív gyógymódok sem segítenek, pl. amikor jósnőhöz... több»
Szereplők: Tony Curtis, Burgess Meredith, Ann Sothern, Stella Stevens, Susan Strasberg
