Kóborló   2021.04.17 12:04   olvasottság: <100x
2

Ki is vagyok én?

Sok jót hallottam már erről a filmről, de valamilyen oknál fogva mindig elnapoltam a megtekintését, egészen idáig. Tulajdonképpen az érdeklődésemet mindig az keltette fel, hogy a főszerepben Sir Anthony Hopkins látható (jómagam egy elképesztő színészlegendának tartom), de valahogy soha nem éreztem elöljáróban annyira félelmetesnek jelen alkotás történetét, hogy rászánjam az időmet. Pedig, mint már említettem, sokat hallottam róla, és a legtöbben kimondottan dicsérték.

Nos, félelmem a történetével kapcsolatban sajnos beigazolódott, mert tényleg nem nevezhető túlzottan félelmetesnek (jómagam a horror kategóriába se biztos, hogy besorolnám), viszont ha ettől kellő mértékben el tudunk vonatkoztatni, akkor egy kimondottan jó filmhez lesz szerencséje a nézőnek.

Ki is vagyok én?

Az első, ami egyből megütötte a fülemet (és be kell, hogy valljam, egy jó ideig zavart is a filmben), az a magyar szinkronhang választása volt Sir Anthony Hopkinsnál. Annyira megszoktam már, hogy leggyakrabban a kiváló színművész és szinkronhang, Sinkó László (1940–2015) szolgáltatja a színész magyar hangját, hogy azt itt hallható (amúgy szintén kiváló) Harsányi Gábor tolmácsolása eleinte annyira nem fogott meg. Aztán, ahogy halad előre a film története, egyre jobban kezdtem érezni, hogy mégsem lőttek annyira mellé ezzel a szinkronhanggal, hisz a Hopkins által megformált karakter, illetve az átalakulásai miatt még talán elfogadhatóbb is így.

Kimondottan érdekesnek nevezném a film történetét, mert jó pár olyan dologról nem rántja le a leplet a teljes játékidő alatt, amiknek a megismerése talán fontosnak is nevezhető, de ezek hiányában mégis élvezetes tudott maradni a történet. Egy másik dolog, ami mindenképp dicséretet érdemel, az a színészi alakítások. Ismét belebotlottam egy olyan produkcióba, ahol szinte az összes, a filmben látható karakternél elképesztően jó alakításhoz volt szerencsém.

Persze, mint általában a legtöbb olyan alkotásnál, amiben szerepel Sir Anthony Hopkins, el szokta lopni az úgymond show-t a többi színésztől. Itt ezt a fajta dominanciáját annyira nem éreztem, bár az tagadhatatlan tény, hogy mind történetileg, mind drámailag az ő karakterére van felfűzve eme film is. Továbbá a történet befejezéséért is jár az a bizonyos piros pont, mert nagyjából sejteti a nézővel, hogy mi is várható majd (amit persze meg is kapunk), viszont tudtak rajta csavarni még egyet a készítők, hogy még húsba vágóbb legyen ez a fajta befejezés.

Mindent egybevéve egy rendkívül erőteljes alkotás lett eme film, ami kimondottan jól ötvözi a pszicho-thrillert és a drámai elemeket.

72 A mágus  (1978)

dráma | horror

Corky, a hasbeszélő megszállotként gyakorol bábujával az első tv-fellépésére, de amikor erre végre sor kerülhetne, a menedzsere, Greene számára teljesen érthetetlenül... több»

2