A Volt egyszer egy Hollywood egy nosztalgikus, mégis abszurd utazás korunk kiemelkedő rendezőzsenije, Quentin Tarantino fejébe, vagy még inkább a szívébe; az az út, mely a filmzabáló videótékástól a hollywoodi független film egyik legnagyobb élő rendezőjéig vezetett. Ugyanakkor Tarantino kilencedik, azaz utolsó előtti rendezése egy leköszönő memoárként is értelmezhető, melyben összegzi eddig munkásságát, eddig mindössze 9 filmre rúgó, mégis feledhetetlenül sokszínű és gazdag életművét.
Mint minden Tarantino film, a Volt egyszer egy Hollywood is órási meglepetésekkel szolgál. Első számú jellegzetessége, hogy amennyire vérbeli QT-film a pergő, szellemes dialógusaival, pezsgő karaktereivel, egyedi hangulatával, olyannyira nem jellegzetes QT-film, hiszen alapvetően egy lassan folydogáló, egymáshoz lazán kapcsolódó szálakból összetevődött művészfilm. Hosszan, ráérősen elidőz a 60-as évekbeli Hollywoodban, Los Angeles utcáin, színes neonfényein, forgatási helyszínein, a korabeli díszleteken vagy épp a szereplőkön (pl. Margot Robbie lábai vagy Brad Pitt kigyúrt teste). Előszeretettel épít hangulatra és nosztalgiára, hűen megidézi a 60-as évek korszellemét, a hippimozgalmakat, a rock and roll és popslágereket mint filmzenét, illetve a végzetes változás előszelét, melyet Sharon Tate meggyilkolása hozott magával.
A cselekmény másodlagos, mely miatt az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt ez a közel 3 órás nosztalgiavonat így teljes, ahogy van, a filmezés egy már letűnt kor kézzel fogható, színes-szagos lenyomata, az a tény pedig, hogy ez a hangulat, ez az életérzés inspirálta alkotásra Quentin Tarantinot, felbecsülhetetlen értékű kinccsé teszik. Másrészt viszont a Manson-szekta és Sharon Tate ügye hitelesen, egy Tarantino filmben elmesélve... Szóval amennyit nyújt a film, legalább annyiról le is maradunk a jóvoltából.
A színészi játékokról talán nem is kell bővebben szót ejteni, elég, ha csak felsoroljuk a produkcióban tiszteletüket tévő húzóneveket, mint Leonardo DiCaprio, Brad Pitt, Al Pacino, Margot Robbie, Kurt Russel, Dakota Fanning. Ebből a listából már sejthető, hogy a zseniális jelző kevés lesz a színészi teljesítmények méltatására, és ez való igaz. Ám DiCaprio talán külön figyelmet érdemel, hiszen úgy lubickol a főszerepben, mintha egyenesen ráöntötték volna.
Nem könnyű az állástalan színészek élete a hatvanas évek végén. Hollywood kíméletlenül átalakult; új vezetők, korábban ismeretlen elvárások, s mindezek fejébe már a nők... több»
Szereplők: Leonardo DiCaprio, Al Pacino, Brad Pitt, Quentin Tarantino, Margot Robbie
