Artemisia   2021.06.12 23:06   olvasottság: <100x
5

Macska-egér játék

Az eredeti, Hanna–Barbera-féle Tom és Jerry hatása gyakorlatilag felmérhetetlen. Az 1940-ben induló sorozat generációk gyerekkorát határozta meg, az ikonikus páros milliók számára egyenlő a gyermekkorral, a nosztalgiával, a minőséggel, a klasszikussal. A Tom és Jerry mellett olyan kultikus mesterműveket köszönhetünk még Willam Hanna és Joseph Barbera úttörő munkásságának, mint a Frédi és Béni, Foxi Maxi, Maci Laci, A Jetson család, Flúgos futam, Scooby-Doo, Hupikék törpikék... Sőt, a Cartoon Network csatorna javarészt Hanna–Barbera műsorokkal indult el.

1998-ban azonban a Hanna–Barbera stúdiót bekebelezte a Warner Bros, és nem sokkal később, 1992-ben előrukkolt egy egész estés Tom és Jerryvel, ahonnan már csak egy lépés jelen projekt, egy élőszereplős, pontosabban félig animált Tom és Jerry... De vajon Tim Story filmje méltó a Hanna–Barbera örökségre? Röviden: nem. A sztori nem kezelte kellő tisztelettel és alázattal az alapanyagot, ami egy lelketlen filmet eredményezett. Tom és Jerry eredetfilmjének szánták, de nemcsak az első találkozásuk, hanem egész karakterük jelentéktelennek látszik és háttérbe szorul, arányaiban nagyon kevés közös jelenetük van.

Macska-egér játék

A cselekmény nagy részét az emberi szereplők alapvetően súlytalan történetével töltötték ki, vagyis a film főszereplője a címmel ellentétben nem Tom és Jerry, ők csak töltelékek, mellékszálak. Ennek a katasztrofálisan rossz kreatív döntésnek hála pedig jelenetről jelenetre hervadozik a film. Maga a történet végtelenül kiszámítható, végtelenül klisés. Először is az alapötletet (vagyis, hogy az egyszerű, képzetlen lány egy hamis önéletrajz segítségével tesz szert az álommunkára) már alaposan körüljárták és kiaknázták, hiszen 2018-ban készült egy film , az Álommeló Peter Segal rendezésében, Jennifer Lopez és Vanessa Hudgens főszereplésével, melynek pontosan ugyanez a sztorija, csak animált macskák és egerek nélkül.

De semmi másban sem erős a sztori rendezése. A karakterei bár élő szereplők, műanyagabb hatást keltenek, mint az aminált állatok. Kizárólag Insta-szökevény Y-generációsokból és régimódi boomerekből áll a felhozatal, nincs átmenet, és értékelhető karakterfejlődéssel sem lehet megvádolni. A színészi játékokra a legjobb szó talán az, hogy dilettánsok. Pedig a színészgárda nem rossz, de mégsem sikerült egy épkézláb karaktert sem megalkotni. A humor sem üti meg az elvárt mércét, bár Tom és Jerry összecsapásai egyszer-kétszer megidézik az eredeti művet, ezenkívül nincs emlékezetes momentum, néhol pedig kifejezetten kínos és fanyar a humor.

A képi megjelenítés is hagy kívánni valót maga után. A TomJerry párost igyekeztek minél hűebben átemelni a valós, élőszereplős környezetbe, ezért csak minimálisan világosítottak a sötét tónusaikon, az ő megjelenésük elfogadható. Viszont a rendelkezésre álló modern technika mellett a többi állat meglepően kidolgozatlan, pl. az elefántok és a tigris mintha csak színes papírból lennének kivágva. A zene pedig érvágást jelent a film számára. Az eredetiben megszokott zseniális szimfonikus dallamok helyett itt rapp-betéteket csendülnek fel. Reppelő galambok narrálnak, és egy jelenetben Tom is dalra fakad hasonló stílusban. Ez a zenei aláfestés semmit nem ad a filmhez, inkább csak ront az összképen, ez is azt mutatja, hogy mennyire modernnek, mennyire aktuálisnak, mennyire menőnek és fiatalosnak szeretne látszani, noha a eredeti klasszikust senki sem ezek miatt szerette.

animáció | családi | kaland | vígjáték

Minden idők egyik legikonikusabb párosa, Tom és Jerry eljön, hogy meghódítsa a mozivásznakat. Eljött az idő, hogy kiderüljön, miként ismerte meg egymást a duó.  Jerry, a... több»

5