Egyértelműen beérett a záróakkordra a karakterek és Középfölde sorsa egyaránt. Peter Jackson több évnyi munkája is meghozta a gyümölcsét, és a teljes hódolata a regény iránt. Nem lehurrogva az első kettőt, hiszen minden résznek megvolt a maga okozata, amiért máig imádjuk, és a 11 Oscar-díj természetesen az egész trilógiát érinti, de itt érett be igazán az egész történet és cselekmény.
A 3. rész mit sem változott a tekintetben, hogy újabb helyszíneket mutatnak be, és a sok karakternek és cselekménynek hála sok helyszínen fut felváltva a Legolas-Aragorn-Gimli trió küzdelme, vagy éppen a Gandalf Pippin duó próbál hadakozni Fehér város helytartójának tébolyával. Sok szálon fut a történet, izgalmak terén megintcsak nem maradt adós Jackson és új-zélandi csapata. Jól érződött, a szálak szépen, lassan kezdtek összefonódni, és ahogyan szétváltak az első rész legvégén, és a másodiknál is voltak csavarok e téren is, a befejező részben pedig az utolsó nagy csatában már mindenki ott volt, akinek ott kellett, kivéve persze a Samu-Frodó párosunkat és Gollamot, de erről majd később.
Visszatérve az újabb elképesztően látványos, karizmatikus csatára, tele lovasokkal, ogrékkal, orkokkal és olifántokkal a főszerepben. Maga a csata elképesztő volt, mind a látványt tekintve, vagy éppen azokat a pörgős akciójeleneteket, amiket folyton kaptunk, és nem engedett a rendezés semmit, hiszen egy lélegzetvételnyi szünet sem volt, ha pedig másik helyszínre tértek, akkor pedig az a cselekmény tartott lázban. A csata előtti sorakozásra, amikor épp időben érkezik a rohani sereg, arra szavak nincsenek, pusztán minden másodpercét élvezni kell. Maga a felállás, a kameráknak a szöge, vagy éppen Theoden király libabőrős beszéde, ez a bevezetés is nagyszerű megkomponálása volt a mindent eldöntő csatának.
Visszatérve a másik szálra, Frodóra és Samura, illetve Gollamra, ott azt próbálta Jackson a nézőnek tálalni, hogy ahogy megy az idő, ahogy közelednek a Végzet-hegyéhez, annál inkább vesztik el a hitüket és Frodót egyaránt. A gyűrű egyre jobban veszi át az irányítást a kis hobbit felett, és annál inkább lesz Szméagol is sunyibb és mohóbb. Nagyszerűen építik le a karaktereket, ahogy távolodnak az otthontól, és ahogy közelednek a célhoz. Nagyszerű aranyköpések szállingóznak a levegőben, igazából ott arra kell összpontosítani, de a történések sem törpülnek el természetesen.
A sok csavar és kaland mellett természetesen a helyére kerül minden és mindenki, ennek megfelelően lezárul egy nagyszerű kaland és szórakozás. Megmerték azt csinálni, amit sokan nem, hogy fontos karaktereket elhullajtanak a filmben, rendkívül sok dráma alakul ki, amit a helyén kezeltek, és jól vágtak bele a trilógia vége fele haladtával. Nem maradtak kérdőjelek a trilógiát érintően, nincs még egy ilyen fantasy, amit látványban, karakterkidolgozásban, minden apró részletre gondosan ügyelvén sikerült ennyi idő alatt megcsinálni. Innen is látszik Jackson nagyravágyása, és ezt nem tudom kevésszer hangsúlyozni, hiszen az ő lelkességével nem ilyen trilógiát kaptunk volna. Remek befejezése egy nagyszerű Középfölde bemutatásának.
Szarumán legyőzése után Szauron ereje még töretlen, és Gondort veszi célba. Gandalf és Pippin Gondorba vágtat, hogy felkészítse Denetorth és Minas Tirith lakóit. Théoden... több»
Szereplők: Cate Blanchett, Orlando Bloom, Liv Tyler, Ian McKellen, Viggo Mortensen
