Ha valaki a közelmúltról vagy a félmúltról készít akár írott, akár képes beszámolót, akkor egyáltalán nincs könnyű dolga. Ez a közhely különösen érvényes akkor, ha aktuálpolitikai szándékok is állnak egy-egy ilyen munka elkészítése mögött. A Rákosi Mátyás száműzetésben című dokumentumfilm alkotói nagyrészt szerencsésen kikerülték a csapdákat, viszonylag kiegyensúlyozott művet sikerült letenniük az asztalra. Arról nem is beszélve, hogy újdonsággal is elő tudtak állni, hiszen Rákosi életének eddig legkevésbé ismert szakaszát dolgozták fel igen fontos források alapján.
Hirdetés
A film részletesen (helyenként talán túlságosan is aprólékosan) bemutatja Rákosi kényszerű emigrációjának "mindennapjait", a száműzetés okaitól egészen a haláláig. A legértékesebb részeket a család privát filmfelvételei, illetve a Kádár János haláláig páncélszekrényben őrzött iratok feldolgozása jelentik, így a két forrás "összefésüléséből" viszonylag jó képet kaphatunk az egykori rettegett diktátor életkörülményeiről, illetve gondolatairól. A filmből kirajzolódnak ugyan a bel- és külpolitikai játszmák (ha Rákosit bíróság elé állították volna, akkor a kádári vezetést is felelősségre kellett volna vonni, illetve ha Rákosi hazatérhetett volna a száműzetésből, vagy akár csak Moszkváig is eljut, akkor a szovjet vezetésre nézve is veszélyes lehetett volna), ugyanakkor viszont szerintem kicsit keveset tudunk meg a világtörténeti kontextusról, arról pl. hogy az "enyhülés" mennyire is volt jelentős, vagy hogy a Rákosi-ügynek volt-e jelentősége e tekintetben. Kicsit talán arról is többet lehetett volna szólni, hogy mind a magyar, mind a szovjet vezetés hogyan próbálta felépíteni azt az imázst, miszerint ők teljesen mást képviselnek, mint amit a diktatúra vallott, holott a "puha diktatúra" sem volt kevésbé diktatúra, mint az 1956 előtti, de arról is sajnálatosan kevés szó esik a filmben, hogy a magyar pártban, illetve társadalomban lett volna-e támogatottsága egy rákosista fordulatnak. Bizonyos szempontból persze érthető volt Rákosi felháborodása a vele szemben tanúsított bánásmód miatt - és maguk a film alkotói is nagyon helyesen hangsúlyozzák azt, hogy az 1956 előtt elkövetett törvénytelenségekért sem az egykori diktátor volt egy személyben a felelős -, és a film részletesen szól is a száműzött egyre elkeseredettebb rehabilitálási kísérleteiről, de ez egy idő után eléggé monotonná teszi a történetmesélést, a néző is elvesztheti az egyébként izgalmas téma iránti érdeklődését. A másik problémám az volt a filmmel, hogy bár a történész szakértők rendkívül sok információt megosztottak a nézőkkel, egy részük vagy beszédhibás volt, vagy motyogott, így néha kissé nehezen volt érthető a mondandójuk. Összességében véve egy jó, bár szerintem hosszúra sikeredett dokumentumfilmet kaptunk Rákosi utolsó életszakaszáról, s alapjában véve tartalmas - bár megítélésem szerint korántsem teljes - körképet láthatunk egy bonyolult politikai játszmáról. A film kiindulópontnak megfelel, de szerintem érdemes lenne még egy kicsit alaposabban is körbejárni a kérdést.
