Stephen King egyik, ha nem a legjobb filmes adaptációja. Salem’s Lot, és már bocsánat, de én maradnék ennél a címnél, mert a gagyibbnál gagyibb fordításoktól rosszul vagyok. Tobe Hooper rengeteg jó, és sajnos elég sok gyenge filmet is rendezett, de jelen esetben nagyon odatette magát, és King javaslatait is meghallgatva egy korszakalkotó minisorozatot csinált meg zseniálisan.
Azt azért tudjuk, hogy egy regényt nem lehet úgy filmre vinni, hogy mindenkinek tetsszen, de azért sokat számít, hogy Paul Monash egy kifejezetten tisztességes forgatókönyvet rakott le elénk. A koncepció adott, és Hooper nem is tért el tőle, persze a filmvászon nem könyvlap, így nem teljesen ugyanaz, egy kicsit lecsupaszítva látjuk viszont Stephen King regényfeldolgozását.
Maga a sztori egy vámpíros történet, hozzáadva a jól ismert King-kliséket, amiktől az író szerintem már soha nem fog, és nem is tud megszabadulni. A színészek jól teljesítettek, gondolok itt elsősorban Bean Mears (David Soul) és Susan (Bonnie Bedelia) karakterére, akik hitelesen és színvonalasan tudták a teljes játékidőt kitölteni...
Ahogyan Ben hazatér Salem’s Lotba, vele egy időben megjelenik a titokzatos Mr. Straker, aki társával, Mr. Barlow-val egy régiség kereskedést szeretne nyitni a kisvárosban. Mr. Barlow a társa szerint mindig úton van, legalábbis Mr. Straker (James Mason) ezt állítja, de mindenkit igyekszik megnyugtatni, hamarosan ő is köszönti majd a városlakókat. Nemsokára megérkezik az óriási faláda, és ezek után nem sokkal a város összes kóbor ebe nyomtalanul eltűnik. Majd egy testvérpár egyik tagja veszik el valahol az erdő melletti mocsaras részen.
A film óriási előnye, hogy itt Hooper a felesleges mellékszálakat elnyesegette, és csak a fővonalra feküdt rá, ami jót tett a mozinak. Szerencsére a félelemfaktor is erősen jelen van King adaptációjában, és itt nem modern (Alkonyat), jóképű, sármos, hanem igazi, rothadó, félelmetes, és nem teljesen emberszerű vérszívók tűnnek fel a képernyőn. A Drakula filmek hatása, azon belül Lugosi Béla vagy Boris Karloff zseniális karakterei is visszaköszönnek, és még mindig milyen jól mutatnak, jelen esetünkben a fővámpírról beszélek.
Tobe Hooper nagyon szépen építi fel a filmet, lassan, komótosan, szinte álmosítón tolja az arcunkba a történéseket, hogy értsük, mi is fog történni, és miért. A második részben viszont már a feszültség érezhetően nő, hiszen a vámpír éhezik, a lepel lassan lehull a mögöttes tartalomról. A folyamatosan gomolygó köd és a vörösen izzó szempárok kifejezetten félelmetesre sikerültek, ami még ma is hatással van a nézőjére, hiszen egy fojtott, komor atmoszféra kíséri végig.
Nekem az is bejön, hogy Mr. Straker milyen eleganciával és kifinomultan tud megjelenni, és így a gonoszt szolgálni és gyilkolni. A sztori vége pedig szerintem nem mindennapi, és pont ezért zseniális. Nem is kell semmilyen extra végszó, csak annyi, hogy mindenkit arra biztatnék, nézze meg a filmet, tényleg egy fantasztikus alkotás. Kisebb hibái ellenére is ikonikus film. Megyek, becsukom az összes ablakot, mert a köd itt, az ablakomnál furcsán gomolyog...
70 A gonosz háza (1979)
Vámpírok szállnak meg egy New Englanben található városkát. Ben Mears regényíró úgy dönt, hogy hazaköltözik, hogy írjon arról a különös házról, ami már kisgyerekként... több»
