Ben Barnes olyan ügyeletes szépfiú, igazi karakterszínész, csak egy bajom van vele, kiöregedett a szépfiú karakterből, és szerintem egy pár éven belül el is tűnik a süllyesztőben. A Dorian Gray pontosan rá íródott, ha Wilde-ot meg tudnánk kérdezni, ő is helyeslően bólogatna a szereposztásra. Oliver Parker azért elrontotta a filmet, ne is tagadjuk. Barnes lehozta a szerepet, de egy Keanu Reeves sokkal tökéletesebben megoldotta volna.
Ami a másik nagy talány, az a Lord Wotton szerepében tetszelgő Colin Firth, aki a ripacskodáson, erőltetett modorosságon kívül most semmit nem adott hozzá a filmhez. A sötét, komor, 19. századi londoni hangulat kellően bemutatja a kor hű lenyomatát. Az "ördög", akit a világi egyházak a tiszta és szép ellenpárjának állítanak be (a saját hibáik takargatása céljából), itt is "megfertőzi" a filmet, bár bemutatása kissé hangsúlytalanul, vontatottan, szinte mellékesen sikerül. A képi megvalósítás izgalmas, megfelelő színvilággal, a fények játékával, árnyékokkal, CGI helyszínekkel sikerült horrorra hajazó képkockákat is becsempészni a moziba.
Mi a bajom a filmmel? Elég sok, de kezdjük azzal, hogy angol, és mint ilyetén filmecske rettenetesen monoton. Zakatol, teszi a dolgát, de úgy semmi. A nagy katartikus élmény, a nagy robbanás, a nagy sóhaj, ami egy igazi filmnél megszokott, bizony most elmarad. A karakterek is kissé hamiskásak. Basil (Ben Chaplin), a festő, aki megajándékozza Doriant, is egy talány. Maníros és jellegtelen fickó, akivel a szerep mellé ment. De nagyon.
Nem szívesen mennék bele a történetbe, hiszen az másodlagos, tessék megnézni. Hanem inkább mit is akart Wilde nekünk elmondani? A jellemfejlődésről, amit Dorian elszenvedett a kép elkészülte után... Miről is szólt London az 1800-as években? A mérhetetlen tivornyákról, a szexről és a hatalom bármilyen szinte történő fitogtatásáról, már persze a módosabb körökben. Mr. Wotton beleviszi az ártatlan Doriant az élvezetek kánaánjába, aki először egy csendes, segítőkész és szerény fiatalember, de "mentora" segítségével teljesen kifordul magából, embert öl, és nem érzi magát ettől rosszabbul, sőt élvezi korlátlan hatalmát. Szinte minden nőt ágyba cipel, és még (a mai kornak megfelelően) Basil barátunkkal is összegerjednek. Mikor rájön a kép misztikus és félelmetes hatalmára, elrejti a padláson, és még jobban beleveti magát a mindent elsöprő partik káoszos és mocskos világába.
Rengeteg szép és kívánatos nő rohangál a filmben, és talán ez is a legnagyobb erénye, erőssége, plusz, aki nem okozott csalódást, az a Sibyl karakterét játszó Rachel Hurd-Wood, aki egy tündéri bájos pofika, és még tehetséges színésznő is. Micsoda szerencsés párosítás. Dorian egy dolgot akart csak. Soha meg nem öregedni, mindig fiatalnak és gyönyörűnek lenni. Megkapta, de milyen áron? A lélekért cserébe, így hősünknek elillant a 21 gramm, amit Gray uraság az elején nem bán, de mikor másodjára visszatér Londonba, rádöbben "fekete" lelkének ürességére, és elpusztítja a képet. Örökre és visszavonhatatlanul...
Van persze kedvenc részem is, az egyik, amikor Basil kéri a képet egy kiállítására, de mikor Dorian megmutatja neki, teljesen megdöbben, majd Dorian, akit már a gonosz teljesen a hatalmába kerített, gyorsan megöli és feldarabolja. Bár a produkció teszetosza, lagymatag tempóján nem sokat javított ez sem. A dekadens, dölyfös dendi, Lord Henry Wotton, aki az "ördög" szinonimája, és egy tiszta, ártalmatlan lélek megrontása.
Annyira nem sikerült, hogy még egyszer megnézzem. Ben Barnes további karrierje azért kíváncsivá tett. No igen. Kőkemény "B" kategóriás filmsztár lett. Ahogyan az várható is volt anno.
82 Dorian Gray (2009)
Londonba utazik Dorian Gray. A szép és tapasztalatlan ifjú találkozik Lord Henry Wottonnal, aki bevezeti a viktoriánus London pezsgő társadalmi életébe. Amikor Dorian meglátja a... több»
