Sajátos westernt láthat az, aki leemeli a képzeletbeli polcról a Blindman című filmet (mivel szinkron is készült ezen alkotáshoz, inkább a Vakember címet használnám a továbbiakban). Az olasz (és/vagy spanyol) vadnyugati történetektől egyébként sem áll távol az erőszak ábrázolása, itt azonban szokatlanul brutális jelenetekkel találkozhat a néző, s egyértelmű exploitation mozit kaphat.
A film cselekménye viszonylag soványka, ami részben annak is köszönhető, hogy az alapkonfliktus szinte rögtön a történet elején kibontakozik. Egyébként eléggé bizarr, és életszerűnek csak fenntartásokkal nevezhető szituációból bomlik ki a cselekmény, ugyanis a főszereplőt (Tony Anthony) – aki történetesen vak, és még csak neve sincs – azzal bízzák meg, hogy ötven nőt kísérjen el a rájuk váró férfiakhoz. (Hogy miért pont egy vak a legalkalmasabb erre a feladatra, arról hallgat a történet, de ez nyilván kellett ahhoz, hogy dramaturgiailag érdekesebbé tegyék az egyébként lapos alapötletet.) Őt azonban a társai elárulják, s a nőket mexikói banditák kezére játsszák, akik a hadseregnek akarják eladni őket. Azazhogy még egy csavar legyen a sztoriban, a nők csupán csalétekként szolgálnak egy mexikói tábornok foglyul ejtéséhez. Innen bontakozik ki egy halálos macska-egér harc, amelynek lényege, hogy ki tud túljárni a másik eszén.
A Vakember egy rendkívül komor világot tár a néző elé, amely férfiközpontú és erőszakos (ezt külön is hangsúlyozza a katonaság jelenléte), és amelyben a nőknek jórészt csak a kiszolgáltatott áldozat szerepe jut. A nők zömmel állati sorba süllyesztett figuraként jelennek meg e filmben, a fürdésük felér egy lecsutakolással, kvázi börtönbe zárják őket, a mexikói banditák és katonák szabadon kiélhetik rajtuk a vágyaikat, s a menekülési kísérletük során többüket agyonlövik. A kivételt csupán a banditák vezérének a húga (Magda Konopka alakítja) jelenti, aki maga is kegyetlen, erőszakos nő.
Talán az sem véletlen, hogy szinte csupa sötét alakkal találkozunk a filmben, és még a főszereplő sem tartható jó embernek, hiszen őt is csak a feladat végrehajtása és a pénzszerzés motiválja. Az egyetlen pozitív szereplő Pilar (Agneta Eckemyr) lehetne, ő azonban súlytalan figura a történetben. A többiek voltaképpen erőszakos pszichopaták, akik szinte élvezettel ölnek. Még akár a főszereplő is, aki időnként gúnyos félmosollyal vagy szidalmazások közepette nyugtázza, ha sikerül eltennie egy-egy ellenségét láb alól. Nyomorult és kisszerű emberek tengődnek ebben a kegyetlen világban, akik bizonyos szinten egyaránt kiszolgáltatottak. A csupán Vakembernek szólított főhős a vakságának és a pénztelenségnek van kiszolgáltatva, a nők a férfiak szeszélyeinek, a férfiak az alantas ösztöneiknek.
Maga a film elég sok cselekménysablont, illetve papírmasé figurát sorakoztat fel: tipikus a bosszúállásra építő történetmesélés, de akár más filmekből is ismerős lehet a főszereplő megkínzása, kegyetlen megverése, a temetőben zajló leszámolás, vagy éppen a tőrbe csalt katonák lemészárlása. És ugyanilyen ismerős lehet a néző számára a névtelen, titokzatos főszereplő vagy a pszichopata "rosszfiúk" alakja (Domingo szerepében Lloyd Battista, Candyt pedig Ringo Starr formálja meg) is. Amivel ez a film esetleg ki tud tűnni a többi spagettiwestern közül, az pl. a főszereplő vaksága, illetve a szinte a végletekig fokozott erőszakosság. Ugyanakkor viszont a szereplőkről gyakorlatilag semmit sem tudunk meg, ami nem igazán teszi lehetővé, hogy a néző számára kicsit érdekesebb legyen a sztori.
A film hiányosságait némileg ellensúlyozza Riccardo Pallottini operatőri munkája (a sivatagos tájon a menekülni próbáló nőkre vadászó banditák látványa egyszerre szürreális és hátborzongató), illetve Stelvio Cipriani helyenként élvezhetőnek minősülő, átlagban viszont kissé gyenge zenéje. Egyébként egy szinkronizált változatot láttam a neten, ami elég érdekesre sikerült. Az ISzDb szerint teljes magyar változat a magyar szinkron, viszont az általam látott verzióban több jelenetben is az angol, illetve az olasz hangsáv volt hallható; ez főként az erőszakosabb és/vagy durvább beszédet tartalmazó jelenetekre érvényes, így pl. eredetiben lehet élvezni Tony Anthony néhány megjegyzését ("Bitch!", "Son of a bitch!").
Habár összességében véve átlagos filmről beszélhetünk, a helyenként megvillanó szürrealizmus, bizarrság, illetve a már túlhajtott erőszakosság okán érdemes egy esélyt adni ennek a produkciónak.
70 Vakember (1971)
Egy vak, de pokolian hatékony pisztolyhős azt a megbízást kapja, hogy kísérjen 50 nőt a Kaliforniában bányászként dolgozó jövendő férjeikhez. De a nőkből más úton hasznot... több»
Szereplők: Ringo Starr, Renato Romano, Carla Brait, Guido Mannari, Diana Lorys
