Sokan és sokféleképpen feldolgozták már a berlini fal történetét, játékfilmek, dokumentumfilmek, regények, történelmi munkák egyaránt körbejárták ezt a kérdéskört. A jelen film azonban olyan szempontból tud újat mondani, hogy egyetlen éjszaka történéseit meséli el, félig-meddig dramatizált formában. Számos olyan embert sikerült az alkotóknak a kamerák elé ültetniük, akik valamilyen szempontból részesei vagy érintettjei voltak a fal felépítésével kapcsolatos eseményeknek, s hétköznapi emberek (újságírók, katonák, egyszerű munkások stb.) mesélik el a tapasztalataikat.
Sokszor megdöbbentő emberi sorsok, családi tragédiák sejlenek fel az elbeszélések mögött, számtalan család szakadt szét a fal felépítése miatt, sok esetben az is előfordult, hogy családtagok rekedtek a fal másik oldalán, mert nem számítottak arra, hogy egyetlen éjszaka alatt szinte átjárhatatlanná válik a két városrész. Persze ha azt vesszük, a kisebbik rossznak is tekinthetjük a fal létrejöttét, de kérdés, hogy milyen áron sikerült megőrizni a békét, milyen csapásokat kellett átélniük az amúgy is sokat szenvedett embereknek, akik a háború szörnyűségei után a jólétre és a nyugalomra vágytak.
A nagyhatalmi játszmákban az egyes emberek, embercsoportok sorsa a legkevésbé sem számít, s erre ez a film is jó példával szolgál. Egyébként üdvözlendőnek tartom az alkotók azon megoldását, hogy mindkét oldalról megszólaltattak érintetteket, habár azért érezhető volt, hogy inkább az egykori nyugati világ szemszögéből vizsgálták az eseményeket. Ami szerintem a leginkább értékesnek tartható ebben a filmben, az az, hogy a történet emberi oldalára összpontosítottak a készítői, és rámutattak arra, hogy milyen töréseket okozhat a családokban, közösségekben, de az egyes emberekben is egy-egy politikai jellegű döntés.
