Egy igazi IKEA horrormozi. Sivár és szétszórt.

2021.11.26 18:39 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 180x

3

Lehet öregszem... Vagy csak spontán kukacoskodom?

De valamit nem értek? Most komolyan? Oké, nyomok egy kis spoilert...

A kissrác, aki elviszi a gyerekeket, az most szellem, démon vagy entitás? A csontvázfejűre ugyanez a kérdés vonatkozik? És a kopasz mamira? Kik is ezek?

A bajom ezekkel a túlvilági dolgokkal, hogy az emberek többsége nincsen tisztában a démon-angyal-szellem-entitás vonallal. Ha szellemek, tehát régen emberek voltak, és most itt élnek megrekedve, szellemként, fizikai valójukban szinte lehetetlen, hogy ilyen erővel rendelkezzenek. Ha entitások, akkor soha nem voltak emberek, nem kifejezetten emberi alakjuk van.Miért vannak hárman egy helyen, ami az entitások vadságát, dühüket (akár egymás iránt is) illeti, szinte lehetetlen. Ha pedig démonok, akkor, mint köztudott, ők baromi erősek, más dimenziókban mozognak, csak úgymond "közvetítőkön" keresztül vannak néha "itt" velünk. Nem pazarolják arra az erejüket és "idejüket", hogy élő kisgyemekeket vigyenek el egy pinceszerű helyre. Mert ugyan miért. Ezek a szinte isteni erősségű lények nem hinném, hogy ezzel "szórakoznak"!

Na szóval, bontogathatnám még a témát reggelig, de felesleges. Megkapargattam a tetejét, és a filmhez úgy nagyjából elég is ennyi.

Na nézzük a mozifilmet, mit éreztem a film megnézése után?

Tord Danielsson és Oskar Mellander csapdába estek. Az amerikai "zs" kategóriájú misztikus horrorfilmek kliséjeit vették alapul (sajnos). Egy elnagyolt forgatókönyv, sablonoktól, kliséktől hemzsegő, logikátlan és kissé béna történet.

Kezdjük?

Oké...

Apuka, Fredrik (Linus Wahlgren), a kisfiú, Lucas (Eddie Eriksson) és apuci új barátnője, Shirin (Dilan Gwyn) egy ikerházba költöznek, aminek csak az egyik oldala van felújítva, a másik rész lepukkantan, romosan csúfítja a szép skandináv kisvárosi tájat. Fredrik elvállal egy munkát, távol a családtól, úgyhogy ki is alakult a fősodor, ketten a nagy és sötét házban a minimalista IKEA-s bútorok között. Elkezdődnek a zajok, de csendben hozzáteszem, Jonas Wikstrand a zenei alapokkal nem kápráztat el minket, mint ahogyan az operatőri meló is rém lapos és unalmas, Henrik Johansson rossz választás volt a film szempontjából. A CGI gyenge, a jumpscare-ek sem hoztak semmi frissességet, nem voltak hatásosak, és főleg nem voltak ijesztőek.

Folyt. köv...

Egy szép őszi napon az egyik szomszédasszony (a pletykás fajtából) elárulja (persze teljesen véletlenül), hogy azért volt annyira olcsó a ház, mert onnan már eltűnt egy kislány nem olyan régen. Shirin ledöbben, de szinte ideje sincsen töprengeni rajta, mert az este már ő is látja a fura kisfiút a házukban. Közben Lucast megijeszti a koponyafejű valami. Legyen lény, és akkor nem kell agyalnom rajta.

Majd a következő napok egyikén le is fényképezi, ahogy a lény a sarokban áll. Persze, azért Lucast mindig egyedül hagyják a szobában, hogy a lények megtalálják, és persze, hogy legyen némi kopogás, dübögés, rohangálás, sikoltozás. Ekkorra már azért kissé morcos voltam, hogy az összes amcsi sablon kilőtte magát...

Nézzük.

Guruló labda, suttogások, kopogás a falon, fura rajzok és a komisz " nem vagy az anyám" megjegyzés. Hát igen, az újdonságok teljes hiánya. Ráadásul a kisfiú nekem egy kicsit Dannyra hajaz a Ragyogás című klasszikusból. Majd Shirin egyik éjjel átmegy a padláson, át az üres és félelmetes lakásba. Aztán lát valamit, és usgyi vissza. Aztán bedurvulnak az események, mert Lucas megsérül, ahogy ismét el akarják rabolni a túlvilági lények, és Fredrik Shirint hibáztatja...

Tovább nem is spoilerezném, de sajnos a vége is erőltetett és gyenge. Próbáltak rámenni a drámai vonalra, de megint (vagy ez sem) nem jött össze. Egyszerűen az ötlettelenség miatt nem működik a film, és ez az alkotók hibája. A másik nem tetsző dolog, a mostanság divat, mármint hogy "igaz történet alapján"! Na ne már... Ez most komoly?

Na mindegy is, a filmből jóval többet is ki lehetett volna hozni, ha nem majmolnak és utánoznak, hanem egy önálló ötlettel állnak elő.

Nézhető, de nem jó... Pedig a skandináv mozik azért jobban szoktak sikerülni. Ez most nem az a film volt.

Házi karamellás és túrós batyu, persze mindez a kedvenc fotelemben. Narancsos, fahéjas tea... tuti jó választás. Ha már a film nem az.

Hé... Valaki a túloldalon.

Ezt miért így kellett?