Keserédes emlékek

2022.01.05 22:07 Artemisia Olvasottság: 104x

9

Mindannyian éreztük már úgy, hogy az érzelmeink irányítanak minket. Néha különösebb ok nélkül jókedvvel ébredünk; néha hirtelen elönt minket a harag, vagy megmagyarázhatatlan szomorúság tör ránk. Máskor pedig kitör belőlünk az undor, vagy kétségbeesünk, majrézni kezdünk. A Pixar eddigi legintellegensebb filmje a világ legeredetibb magyarazátával szolgál a reflexszerű jelenségre: egy 11 éves kislány, Riley fejébe nyerhetünk betekintést, akinek érzéseit és reakcióit az 5 manóformájú főérzelem irányítja, név szerint Derű, Bánat, Harag, Undor és Majré.

A csapat legdominánsabb tagja a boldogságért felelős Derű, aki a többi érzelmet háttérbe szorítja, Bánatot pedig kimondatlanul is feleslegesnek tartja, és folyton mellőzi. Az életvidám Riley optimizmusa azonban komoly próba alá kerül, amikor a család minnesotai otthonából a nyugati partra, San Franciscóba költözik. Az új és ismeretlen felborítja Riley érzelmi egyensúlyát, olyannyira, hogy egy malőr következtében Derű és Bánat kikerülnek a kislányt közvetlenül irányító központból, a "Fejhadiszállásról", és a végeláthatatlan labirintusnak tűnő hosszútávú memóriában kötnek ki. Miközben Riley fő érzelmei és a személyisége alapjait képező főemlékek nélkül labilissé válik, Derű és Bánat egy lenyűgőzőnél is lenyűgözőbb kaland során próbálnak visszajutni a Fejhadiszállásra, mely során eredeti és zseniális ötletek garmadája zúdul a gyanútlan nézőre. Az emberi psziché bámulatos részletességgel kerül bemutatásra. A felesleges emlékeket (pl. telefonszámok, mert azok úgyis benne vannak a mobilban) agyi munkások, a Feledtetők távolítják el és süllyesztik a Feledés gödrébe. Fantáziaországban semmi sem szab határt Riley képzeletének, így Sült krumpli erdő, Felhőváros és Plüssállatok csarnoka is helyet kap itt, valamint Riley egykori képzeletbeli barátja, Bing Bong is itt él. Az absztrakt fogalmakat feldolgozó szobában hőseink maguk is absztrakttá válnak, miközben megpróbálják elérni az ötleteket szállító gyorsvonatot. Az álmokat egy filmstúdióban forgatják és a Fejhadiszállásra közvetítik, a félelmeket pedig a tudatalattiban őrzik, magát a személyiséget pedig személyiségszigetek táplálják...

A film cselekménye, formája és tartalma a bámulatosan kreatív ötletek végtelen tárháza, azonban mondanivalója talán még értékesebb, mint a külleme: az utazás során ugyanis Derű rájön, hogy bár ő sosem akarja bánatosnak látni Riley-t, a kislánynak utólag szép emlékei is fűződnek némely szomorú pillanatokhoz, vagyis a legszebb emlékei keserédesek. Ami segíti Riley érzelmi fejlődését, és néha segítségére lehet a helyes döntések meghozatalában, egyszóval a felnőtté válásban. A történet csúcspontján pedig egy soha nem látott, absztakt dolognak lehetünk szemtanúi: az érzelmek érzelmi fejlődésen esnek át. Derű ugyanis rájön, hogy Bánatnak is megvan a maga fontos szerepe Riley életében, és hagyja, hogy a krízist átélő kislány irányítását Bánat vegye a kezébe, aminek áldásos hatása lesz. Az epilógusban pedig az ismét kiegyensúlyozott Riley-t láthatjuk, akit egymással együttműködve irányít öt agymanója.

Olyan rajzfilm Peter Docter zseniális alkotása, mely gyerekek számára is tanulságos és szórakoztató, de felnőtteknek is bőven szolgáltat csemegézni való gondolatokat. Sőt, egy része csak felnőttek számára átélhető, hiszen olyan részleteket is érint, mint a gyermekkori fantáziák, álmok, képzeletbeli barátok feledésbe merülése, az egykor a személyiségünket formázó szigetek ledőlése (pl. kinek nem volt egykor régen Dilibogyó szigete? Vajon mikor dőlt le?), vagy ilyen felnőttes kikacsintás a tényeket és véleményeket tartalmazó ládák tartalmának összekeveredése. Olyan mestermű ez, melynek gondolatébresztő hatásával egy könyvespolcnyi pszichológiai szakzsargon sem veheti fel a versenyt.