Agymanók (2015)

Az elmúlt évek egyik legjobban összerakott, legjobb alapötlettel rendelkező animációs filmje. Az egyetemen hallgattam olyan órákat, amelyeken pont ezeket az inger-válasz reakciókat tanulmányoztuk és a film nézése közben végig hallottam a tanárnő hangját a fejemben. Nyilván azzal is tisztában vagyok, hogy a valóságban ezek a folyamatok nem ilyen egyszerűséggel zajlanak le és valószínűleg nincsenek agymanók a fejünkben, akik irányítják az érzéseinket, de miért is ne lehetne így elképzelni ezeket a mindannyiunkkal megtörténő folyamatokat, például, hogy hova kerülnek az elfeledett emlékek a fejünkben. Egy gyerek így sokkal jobban megérti, mi zajlik a saját szervezetében, amikor dühös vagy amikor éppen derűs. Egy felnőttnek pedig egyszerűen jól esik egy ilyen kedves történet, ami színes, szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató és nagyon-nagyon-nagyon jól ki van találva.

A legokosabb, legjobb mesefilm, amit láttam az utóbbi időben. Sokkal inkább szól a felnőtteknek, mint a gyermekeknek, de mind a két korosztály megtalálhatja benne azt, ami megfogja. Egy alappszichológia órának tökéletes lenne. Nagyon sok helyen feljön nekem az az élmény, amit ez a film adott. A mindennapok során egy-egy esemény kapcsán beugrik, hogy ez vajon most milyen színű gömb is lehet.

Aranyos kis mese volt, érdekes szemszögből közelítette meg az emberpalántában lezajló érzelmeket.

Abszolút megérdemelte a legjobb animáció Oscar díját.

Helyes mese, tetszett sok okosság van benne, annak ellenére, hogy elsőre egy bugyuta sztorinak tűnik a kis színes manócskákkal. Felnőtteknek is bátran ajánlom.