A maga nemében páratlan filmtörténeti kuriózum, egy valódi polgárpukkasztó darab. Egy – a társadalmi konvenciók által mélységesen megvetett, partvonalra taszított, mégis annyira az ösztöneiben elevenen élő – létmódnak a mélységeibe tekinthet bele a néző. Természetesen sok minden, ami ezzel együtt járt, és a nihil mindennapjainak, a szétforgácsolódó egzisztenciának a velejárója – mint a kábítószerek, a szabados erkölcs, a létfelélő, kicsapongó életvitel – az együtt járt a hancúrmozival. Mondhatni, annak kötelező tartozékai voltak – melyet nem is rejtenek véka alá a készítők, de amit egyébként is sejthet a közönség.
Hogy hogyan is lehet a filmezés alsó szakosztályának a termékeit piacra dobni, nem nagyon lehetett mással, mint speciális mozik révén. Vannak olyanok, akik még a videó megjelenésének és eltűnésének viszonylag hosszabb periódusára sem emlékeznek már, hiszen mára már a digitális tartalom teljesen kiszorította a korábbi elődjeit. Kiváltképpen, ha a nyugati földrészen a 70-es években elterjedt dekadens mozikra tekintünk, amelyekre „csak azért ülnek be”. Ez utóbbiak viszonylagos elterjedtségük ellenére hamar megszűntek (legalábbis a nyilvánosság előtt), és visszavonultak a bitek rejtett univerzumába.
Igazi sármőrt kapunk vissza néhány évtized után, ahogyan Burt Reynolds Jack Horner bőrébe bújik, aki a szóban forgó mozik egyik legismertebb készítője. Remek kiállása és megnyerő eleganciája mindenkinek pontosan azt nyújtja, amit elvárnak tőle. Ő maga ezért egy idő után elhiszi magáról, hogy filmjei és egész szakmai pályafutása elsőrangú, és minden bizonnyal nem tűnik fel a körülötte állóknak sem az elhatárolódás, ami tevékenységüket övezi. Csetlő-botló rendezői instrukciói nevetségesen hatnak még a laikusok számára is, még akkor is, ha tudvalevően sem valódi forgatókönyv, dramaturgia, valódi konfliktushelyzet nem lelhető fel ezekben a filmekben.
Szereplőinket a véletlen és a vakszerencse hozza össze, ahogyan a való élet tragédiái elől menekülnek a könnyed önátadás felé. De a frivol életvitelnek megvan az ára: sok más, a hiteles emberi élet szempontjából fontos viszonyrendszer szűnik meg vagy alakul át, kerül parkolópályára. Tulajdonképpen csak Eddie (Mark Wahlberg) pályafutásának a kezdeti stádiumait ismerjük meg, pedig legszívesebben mindenkinek a curriculum vitae-jébe egy kicsit beleolvasna a néző, hogyan vett életük ilyen furcsa kanyart. Eddie családi kapcsolata külön pszichológiai tanmese – szemléletesen ábrázolja, hogyan ér révbe egy valószínűleg évek óta nyomasztó, nárcisztikus szülő-gyermek viszony szexuális frusztrációval keveredve.
Egy másik aspektusból hasonlóan érdekes Amber (Julianne Moore) karaktere, aki komikus módon munkapartner és lelki gondviselő, anya és szerető is egyben. Ezeknek az időbeni és térbeni elegye, hát finoman szólva is megilletődésre ad okot. Hozzátéve, hogy az írók már az elején leszögezik, a mély érzelmeknek itt különösképp megtartó ereje van, s hogy még a tisztán testi örömök mögött is mindannyian mindvégig érző emberek maradnak, vágyakkal, lelki benyomásokkal, életkereséssel - sőt. Persze a személyes veszteségeket, a kínzó hiányokat mindenki a maga módján kompenzálja, s olyan is akad, aki képtelen hozzászokni a képtelenebbnél képtelenebb helyzetekhez (William H. Macy). De mily kár elragadtatni magunkat, hiszen ez olyan világ, amelyet nem szabad túl komolyan venni. Kalandorok, turisták jönnek-mennek, de az örök útkeresők, Aphrodité választottjai mindig visszatérnek a „szülői házhoz”, ahonnan igazából elindult az életük, és ahol mindig egy ölelő kar várja őket.
75 Boogie Nights (1997)
A hetvenes évek Amerikája: szex, drog, diszkó. A pornófilmproducer, Jack Horner (Burt Reynolds) karrierje leáldozóban van, nem tudja, hogyan szerezze vissza a közönség és a... több»
Szereplők: Mark Wahlberg, Julianne Moore, Philip Seymour Hoffman, Don Cheadle, William H. Macy
