Alapmű

2022.02.21 23:42 NONO Olvasottság: 1373x

5

Nagyon kevés film volt rám ekkora hatással, mint a Rekviem egy álomért. Ezt a filmet, én úgy gondolom, mindenkinek látnia kellene legalább egyszer az életében. Ez a film 4 karaktert ábrázol fel előttünk, 3 fiatalt, nevezetesen: Harryt, Mariont és Tyront, ez a három fiatal már a film kezdetétől szerhasználók, de nem azok a szokványos szerhasználók, hanem azok, akik már keményen rá vannak szokva, mindennapossá vált a különböző drogok használata számukra, és hát rajtuk kívül van egy anyuka, Harry anyukája, aki a film során fog szerhasználó lenni, és mindezt úgy teszi, hogy nem is tud róla, sejtése sincs arról, hogy olyanná vált, mint a fia, ő csak az álmát szeretné végrehajtani, és úgy gondolja, hogy ezek a pirulák jó hatással vannak rá.

A film felvázol előttünk minden borzongást és félelmet a drogokkal kapcsolatban, tökéletes hangulat uralkodik a filmen. Amikor már többször láttam ezt a filmet, az jutott eszembe, hogy nagyon szívesen levetíteném ezt gimnáziumban az összes osztálynak, hogy még véletlenül se kerüljenek szer közelébe. A karakterek zseniálisak, de tényleg Marlon Wayans produkciója talán a legkiemelkedőbb számomra, ez azért furcsa egyébként, mert talán a 4 karakter közül ő van a legkevesebbet a filmben.

Na viszont most jön az, ami mellett nem lehet elmenni, a filmnek a zenéi valami eszméletlenek, és joggal mondom, hogy a Lux Aeterna a világ legjobb filmzenéje, ami valaha elkészült, ennyire drámai és mélyreható zenét én még életemben nem hallottam, a magánéletbe is szívesen meghallgatom bármikor, amikor kedvem támad hozzá, és az sokszor előfordul.

Összegezve az egész történetet nem szeretném leírni, nézzétek meg a filmet, érdemes főként minden fiatalnak látni azt az elképesztő pusztítást, amit a drog tud okozni, azt a mély fájdalmat, azt, hogy a drogok hatására mindenki valamit elveszít, és főként azt, hogy ez mennyire nem éri meg senkinek.