Az elmúlt napokban egyfajta texasi láncfűrészes maratont tartottam és igaz hogy hátra van még jó pár rész, mire elérkezem az eddigi utolsó részéhez, de azt már most határozottan kijelenthettem, hogy eme széria, ezzel a részével ért el a gödör legaljára. Nemcsak hogy a legrosszabb texasi láncfűrészes film ez, de a napjára sem emlékszem annak, hogy mikor láttam utoljára ennyire értékelhetetlen horrorfilmet. Na de nézzük egy kicsit részletesebben azt meg, hogy vajon mi vezetett ahhoz, hogy eme széria negyedik felvonása ennyire csúfos véget érjen.
A texasi láncfűrészes filmek minősége, tulajdonképpen az első 1974-ben bemutatott első rész után, elég durván lejtmenetbe kapcsolt. Míg szinte minden horrorrajongó egyetért azzal, hogy az első rész volt a legkiemelkedőbb alkotás eme szériából és a többi rész messze elmarad attól, mégis voltak részek, amiket így vagy úgy de valahol mégis kedvelni lehetett. Jelen esetben maradjunk az 1974-től 1994-ig készült négy filmnél. Sok helyen olvastam, hogy vannak emberek akiknek a második 1986-ban bemutatott texasi láncfűrészes film, kimondottan elnyerte a tetszésüket (sőt olyant is olvastam akik számára az a film még jobban is bejött, mint az 1974-es film, amit én nem nagyon értek, de legyen, hisz ízlések és pofonok). Aztán ott van az 1990-ben bemutatásra került harmadik rész, ami szerintem csupán egy gyenge átlagos horrorfilm volt, de valahol megértem azokat, akiknek az is tetszett, hisz érződik rajta a 90-es évek horrorfilm gyártása. Viszont azzal egyszerűen nem tudok mit kezdeni, amikor azt olvasom hogy vannak emberek akiknek, még ez a negyedik résszel sem volt különösebb gondjaik. Oké értem én és fentebb is írtam már, hogy ízlések és pofonok, de ez a rész ott rúgott bele és ott gyalázta meg azt, ami oly hatalmassá tette az első texasi láncfűrészes filmet, ahol csak tudta. És mindezt egy olyan ember hozta tető alá (Kim Henkel) aki az első rész társ forgatókönyvírója is volt egyben, tehát elméletben tudhatta volna a receptjét egy sikeres, de legalábbis egy elfogadható horrorfilmnek. De nem így történt!
Maga a film teljes egészéről sugárzik a totális koncepcióhiány. Lehet hogy volt egy elképzelés arról Kim Henkel fejében, hogy miképp is akarja majd ezzel a filmjével meglovagolni az épp visszatérő tini horrorfilmek koncepcióját, de hogy az ott is maradt a fejében, abban szinte biztos vagyok. Eleve jómagam nehezen tudom elképzelni Bőrpofa karakterét egy tipikus tini horrorban, de ha már mégis ez volt a készítőknek a nagy ötlete, akkor Bőrpofa maradjon is meg az ügyeletes gonosz szerepében és ne csak csupán egy másod vagy harmad hegedűsként láthassuk. Na ebben a részben még ennél is tovább ment a drága Kim Henkel és úgy megszégyenítette azt a horrorikont akit anno annak idején Tobe Hooper (1943-2017) megteremtett, hogy én csak pislogtam. Azt még úgy ahogy el tudom fogadni, ha Bőrpofa karakterét kissé háttérbe helyezik, de azt nem, amit itt tettek vele. Tehát történetileg ez a rész egy nagy nulla.
Sikerült a készítőknek két olyan színészt is leszerződtetni a filmjükhöz, akik itt még teljesen ismeretlenek voltak (Renée Zellweger és Matthew McConaughey személyében, akik később azért igencsak szépen befutottak a filmszakmában) de a kimondottan ostoba forgatókönyv miatt, nem gondolnám hogy bármelyik színész is szívesen emlékszik vissza erre az alakításaikra. Tulajdonképpen akárhogy is gondolkodom, semmi pozitívumot nem tudok ebből a filmből megemlíteni, így inkább azzal zárnám a mondanivalómat róla, hogy mindenki messzire kerülje el ezt a filmet.
A láncfűrészes család által elkövetett gyilkosságok egész Amerikát megrázták. Öt év telt el a történtek óta, azóta a családról senki sem tud semmit. Míg egy este egy... több»
Szereplők: Matthew McConaughey, Renée Zellweger, Marilyn Burns, John Dugan, Bill Wise
