Most komolyan, minden idők legjobb filmje, az 1973-as The Exorcist után, amit regényre írt William Peter Blatty, és egyszerűen zseniálisan megrendezte William Friedkin, ezek után dicsérjek meg egy ilyen filmet?
Na hát azt már nem, még ha a nyelvemet kivágnák, akkor sem...
Renny Harlin viszont megpróbálta 31 év múlva is meglovagolni a sikerfilmet, és kicsit nehézkesen összehozott itt nekünk egy prequelt, ami nem igazán ütötte meg a mércét. Renny barátom, mit is akartál itt összehozni? Alexi Hawley is valahogy nem érzett rá az ízére sehogyan sem. Pedig a vallási témájú filmek más színezettel bírnak, hiszen egy általunk kevéssé ismert világot próbálnak bemutatni, és mi pedig tátott szájjal bámuljuk. De itt Lankester Merrin atya (Stellan Skarsgård) karakterét is megcsúfolva leraktak elénk egy förmedvényt, ásítóan unalmas sztorival, és rettenetes képi megvalósítással. Hahó, Renny, a film felét nem lehet látni, pedig én már nem olyan rossz otthoni cuccal néztem meg. Az inzert képek idegesítően vibrálnak, zavaró árnyékok vannak mindenütt, és a space lightokat, és az x-lightokat összevissza rakták fel, és nini....
A fekete színészeket nagyon szépen csak árnyéknak lehet látni....
Ügyes kis operatőr vagy, drága Vittorio Storaro, rád is egy hegesztőszemüveget kellett volna felrakni...
Példát vehettetek volna a Stigmatáról, ha már ilyen témájú filmbe fognak bele a rendezők...
Az 1973-as film jelmeztervezője, Joseph Fretwell, még most is mutathatna egypár trükköt, fiatal és hála istennek tehetségtelen kollégájának, Luke Reichle-nek...
Na jó, Merrin atya talál egy templomot eltemetve Kenyában... (Kenyában???), aminek nem kellene ott lennie. Hát hol, Renny bácsi? Én még Alaszkát ajánlottam volna...
Hahahaha...
Na szóval, Merrin atya elvesztett mindent, de legfőképpen a hitét, és ezt a szép, dekoratív keblekkel rendelkező Sarah (Izabella Scorupco) mellett próbálja megkeresni, pedig papunk tudja, hogy fentről azért figyelik...
Hihihi...
Merrin keresi a hitét, Sarah vigyáz a betegekre, a Gonosz meg összevissza lófrál, épp amerre kedve tartja.
Egy kis voodoo, egy-két kereszt meg ima, vagy egy kis szexre éhes vénember...
Szóval megszállt fekete srác, bűnrossz és gagyi CGI, egy kissé béna Pazuzu, egy hirtelen elromlott fogú Sarah, ahol szintén Pazuzu rakoncátlankodik, és egy elfáradt, semmitmondó film. Szuper, mert így is vannak fanok, akik aztán agyondicsérik ezt a (semmi) teljesítményt...
Egy Max von Sydow az 1973-as filmben, itt egy kicsit bárgyú képű Stellan Skarsgård, aki a fő-fő jelenetben, az ördögűzésben átment vicc kategóriába. Elnyújtott és unalmas. Sőt, még azt sem merem mondani, hogy klisés, mert még azokat sem tudott igazán felmutatni. Egymásra dobált jelenetek, amiket jómagam nem is tudtam igazán értelmezni...
Vagyis tudtam, csak itt nem szeretnék káromkodni.
A The Exorcistről, az 1973-as persze, szerettek volna botor módon még egy réteg bőrt lerántani, és egy (számomra) kellemes pofára esés lett a vége.
Harlin cimbora, eddig szinte mindig elbuktál. Nem gondolkoztál mondjuk más szakmában? Gombatermesztő?
Vízvezeték-szerelő?
Mindegy, csak a kamera vastagabb végére ne állj!
Miért két csillag?
Na vajon?
Izabella Scorupco dekoratív testéért...
Kedvenc fotelem, ahol még ő is elférne mellettem....
Zablisztes keksz és aloe vera...
Megfeküdte rendesen a gyomromat!
59 Az ördögűző: A kezdet (2004)
Aki egyszer a Gonosz arcába néz, nem szabadulhat többé az emléktől. Merrin atya pedig nemcsak futó pillantás vetett a megtestesült rosszra: a második világháború idején közeli... több»
Szereplők: Stellan Skarsgård, James D'Arcy, Izabella Scorupco, David Bradley, Ben Cross
