Hableány

2022.04.27 12:12 Artemisia Olvasottság: 142x

5

M. Night Shyamalan viszonylag korai, 2006-os munkája, melyet a saját meséje alapján írt és rendezett. Kitalált egy érdekes fantáziavilágot, a mesés Kék Tündérvilágot, és benépesítette azt vízitündérekkel, az őket üldöző farkas-szerű fenevadkal, a Scrunttal, a világ törvényeinek őrzőivel, a rettenetes Tartutickal, a narfok küldetésével, a hazatérés szabályaival stb. A cselekményt azonban a világ legátlagosabb helyszínére, egy philadelphiai társasház udvarába helyezi. Ide érkezik meg ugyanis a bájosan ártatlan Story (Bryce Dallas Howard), hogy teljesítse küldetését, és változást hozzon a ház lakóinak életébe.

Shyamalan alapvetően nem rossz történetmesélési módszert választott. a narfok történetét szájhagyomány útján terjedő meseként ismerteti a házban lakó, kínai asszony elbeszélésében, a karaktereket pedig igyekszik egyenként, jelenetről jelenetre bemutatni, kibontani azokat a jellemvonásaikat, amelyek alapján a későbbiekben majd fontos szerepet fognak játszani Story hazajuttatásában. A dramaturgia felépítésének ötlete tehát jó volt, a kivitelezés azonban már kevésbé. Minden karakter egy-egy sztereotípia prototípusát testesíti meg, és nem igazán sikerült árnyalni őket. A szigorú, tradicionális kínai anya, a bulizó egyetemista lány, a kocka rejtvényfejtő, az izomagyú testépítő, a drogos hippi, a pletykás feleség, a folyton veszekedő hangosék, és persze a csendes, traumatizált házmester. Ezekkel a karakterekkel pedig a direktor nem kezd semmit a cselekmény során, nem fejlődnek, nem tartanak sehová, és látszólag nem is tanulnak semmi lényegeset. A szertartásban játszott szerepük is előre kiszámítható, és sablonosan lett kiosztva, az ex-orvos a gyógyító, a testépítő a védelmező, a rejtvényfejtő fia a szimbólumfejtő stb. Még a főszerepeket játszó Cleveland és Story is alapvetően egydimenziós figurák, bár Paul Giamatti és Bryce Dallas Howard még így is elcipelik a vállukon a történetet. Paul Giamatti Cleveland Heepje az egyetlen, akiről kapunk némi háttérinformációt, még ha az oly elcsépelt is. Ő az egyetlen, akinél változást hoz Story érkezése, még ha a sírva kitárulkozó jelenetének dobogós helye is van minden nyálas gesztust rangsoroló listán.

Giamatti játéka egyébiránt korrekt, és a kémia is jól működik közte és Bryce Dallas Howard között Cleveland és Story apa-lánya jellegű kapcsolatának bemutatása során. A színésznő itt zsinórban másodszor dolgozott együtt Shyamalannal A falu vak Ivy-jának megformálását követően. Bár ott kicsit drámaibb és árnyaltabb szerepet kapott, Story karakterét is sikerült szeretővé, bájossá, ezáltal az egész történetet kedvelhetővé tennie. Szóval igazán nem rajta múlott, hogy a karakter vékonyan lett megírva.

Elérkeztünk a történet szerint kulcsfontosságú Vick karakteréhez, aki olyan fontos, hogy a jövőben valóságos megváltó lesz, aki forradalmat idéz elő, akinek a gondolatai évszázadokig meghatározzák a civilizációt. Most még csak egy meg nem értett művészlélek, akinek nagyságát csak a jövő generációi érthetik majd. No, és ki alakítja a karaktert? (dobpergés) M. Night Shyamalan! Noha magára a filmre nincs különösebb hatással, hogy ki játszotta el a karaktert, mégis elgondolkodtató, hogy Shyamalan épp egy ilyen szerepet osztott magára. A film elkészültekor, 2005-2006-ban ugyanis abban az időszakban járunk, mikor Shyamalan hírneve kezdett megkopni, óriási volt rajta a nyomás, hogy megismételje a Hatodik érzék sikerét. A szakma és a rajongók egyaránt az új Hatodik érzéket várták évek óta, A sebezhetetlent még kedvelték, a Jeleknél már kezdett fogyni a türelmük, A falut pedig ízekre szedték. Ezek tükrében nem lehet nem személyes választ, szándékos fricskát felfedezni Vick karakterében, ami egyrészt lehet szellemes odaszúrás a mocskolódóknak, de lehet ízléstelen szerénytelenségként is értelmezni (gondoljunk csak a legendás Stan Lee jelentéktelen cameoira a Marvel-filmekben).

A másik személyes részlet pedig a sótlan, folyton morgó filmkritikus kivégzése. A cselekmény szempontjából szintén jelentéktelen szál, viszont egy szellemes, vitriolos pamflet, amit feltehetően A faluért kaptak a kritikusok. Ez a jelenet humoros és vagány, máig be lehetne vágni minden Shyamalan-filmeket leszóló kritika/vélemény/értékelés stb. alá. Az önajnározás viszont túlzás volt.

A film külalakja elfogadható lenne, ha nem rontanák el a Scrunt-támadások során alkalmazott, darabos lassítások és a zaklatott kamera rángatások, valamint a Scrunt és a Tartotic animálása is hagy maga után kivetnivalót. A filmzene viszont rendben volt, Bryce Dallas Howardról tényleg el lehet hinni, hogy egy másik világból érkezett vízitündért látunk.

Összességében mégis jóval kevesebbet nyújtott, mint amennyit ígért a film. Mesének túl hétköznapi, drámának túl meseszerű, gyerekeknek túl unalmas, felnőtteknek túl gyerekes. Kedves, de felejthető alkotás. Shyamalan eredetileg a gyerekeinek találta ki, akár meg is hagyhatta volna egy szeretettel kigondolt, de egyszerű, szimpla esti mesének.