Defekt 1977...
A legelső, magyar horrorfilmként aposztrofálható alkotás, Márkus Lászlóval.
Na az valamit lerakott az asztalra...
De lássuk ezt a mozit!
Kifejezetten megörültem, amikor végre bejelentették, hogy nagy költségvetésű (magyar mértékkel) horror készül kis hazánkban. Ideje volt már, hogy végre itthon is készüljenek olyan zsánerfilmek, melyek a borzongani vágyók igényeit elégítik ki...
Mint a műfaj rajongója, nagyon nagy izgalommal vártam, hogy mivel rukkol elő a Trezor és A vizsga rendezője, Bergendy Péter, és bár az elvárásaim nem voltak az egekben, mégis tényleg nagyon szerettem volna, hogy jól sikerüljön a Post Mortem. Sajnos abszolúte nem így lett!
De nézzük is a sztorit!
Az első világháborúnak vége, a fegyverek helyett pedig már a halálos spanyolnátha szedi áldozatait. Tomás (Klem Viktor) elhunytakról készít fotókat, hogy a családtagjaik még egyszer, utoljára "élőnek" láthassák őket. Egy kis faluba vezet az útja, ahol kifejezetten furcsa dolgok történnek. Megismerkedik egy életvidám kislánnyal, hogy aztán ketten próbálják felgöngyölíteni a rejtélyt, ami megkeseríti a falubeliek életét.
Megkockáztatom, kevesen várták nálam sokkal jobban a Post Mortem című filmet, s noha szó nincs róla, hogy egy műfajt megreformáló darabra számítottam, egy profin kivitelezett, erősen közepes zsánerfilmre mindenképp jó lett volna az alapanyag, de eltolták csúnyán...
Számos amatőr, illetve független hazai horror látott már napvilágot, abban azonban, szerintem mindenképp úttörő Bergendy munkája, hogy ez az első, nagy költségvetésből készült, kommersz, és formabontó magyar horror. Én személy szerint ennek piszkosul örülök, de ahogy néztem a művet, úgy lettem egyre kedvtelenebb...
Gyorsan ki is fejtem, hogy miért érzek így!
A felvezetés nem is kifejezetten rossz, sőt...
A háborút megjárt Tomás-nak egy halálhoz közeli látomásban jelenik meg a kislány, akinek hatására azonnal elutazik az ominózus faluba. Az emberek bizalmatlanok, rettegnek, és nagyon félnek, ráadásul rengeteg a temetetlen halott...
Ez egy remek koncepció, tele misztikummal, az összkép mégsem működik. A Post Mortem kis túlzással mindent, de mindent rosszul csinál. A karakterek súlytalanok, Tomás és a lány kapcsolata valamiért nagyon szoros, már-már abnormálisan, s tény, hogy mindkettőjüknek volt dolga a halállal, ez önmagában nem elég és ez nem válasz. Ehhez képest úgy viselkednek, mintha évek óta országos ivócimborák lennének. A komor, szürreális és depresszív környezetben a kisasszony érthetetlen módon folyamatosan pajkosan vigyorog, eközben a főhős meg sem próbál utánajárni, hogy mi, illetve miért lehet meg az a bizonyos kapcsolat köztük. A zárásban kapnánk valamiféle magyarázatot, de addigra már mindennemű értelem teljesen kiveszik a filmből, és senkit nem érdekelnek a miértek...
A súlytalanság nem csak rájuk igaz, a mellékszereplők is rettenetesen gyengék, és súlytalanok...
Következetlenül viselkednek, döntéseik ellentmondásosak, és mellőzik a logika minden egyes formáját. Olyan érzésem volt néha, mintha minden egyes ghost story-ból felhasználtak volna egy-egy sablont, de arra már nem fordítottak energiát, hogy koherens egésszé gyúrják össze az elemeket. Apropó, elemek. Horror fronton próbálkozik tisztességgel a film, igyekszik rendre a frászt hozni ránk, ami egy-két esetben talán össze is jöhet, de ezek a jumpscare-k többnyire céltalanok, feleslegesek, és fokozatosan válnak egyre röhejesebbé.
Ráadásul egynéhány szereplő röhejes, és zsigerien ripacskodó.
A láthatatlan fenyegetés magában hordozza a zsigeri borzongást, de a sejtetés fokozatos elhagyásával megölik a misztikumot kiirtják belőlünk a félelem faktort, illetve ahogy itt a kísértetek felkapják, vagy marionettbábuként dobálják az embereket, egy idő után, már csak szimplán nevetséges. Motiváció gyanánt egy félmondatot hintenek el, ám valódi oknak ez édeskevés. Ugyanez szinte elmondható a megoldásról. Tomás "utazása" az utolsó harmadban talán a leghangulatosabb szegmens, mégis, amilyen megmagyarázatlanul, egy huszárvágással lezárják a konfliktust, az minimum szemöldökfelvonásra késztet, és semmi másra, és akkor még nagyon finom voltam...
Jelenetről-jelenetre szét lehetne cincálni, hogy mi minden hibádzik a filmmel, de elsősorban a rosszul megírt forgatókönyv a ludas, illetve olyan érzésem volt, hogy Bergendy-nek nagyon nincs kedve ehhez az egészhez. Mintha a színészeket nem instruálták volna, rengeteg a kontinuitásbéli probléma, s többek közt magáról a helyszínről is lerí, hogy egy skanzen, nem autentikus század eleji falu, amitől meg tudok veszni!
Természetesen akadnak hatásos pillanatok, atmoszferikusabb részek, főleg az első harmadban, de az összkép annyira érdektelen, súlytalan, se füle-se farka hatást kelt, hogy az roppant bosszantó...
Nagyon akartam szeretni, de komolyan, és egyáltalán nem volt célom bántani, de a Post Mortem mindent megtett azért, hogy ízekre szedjék, és megutálják!
Valahol mégis örülök, hogy készült végre egy klasszikus, mozifilmes horror hazánkban, és szeretném, ha még lennének társai, csak kicsit több odaadással, szenvedéllyel, és nagyobb szívvel, az itt említett hibákból tanulva veselkedjenek neki a kedves filmesek, ja és normális, nem kiégett, és ripacs színészekkel...
Kedvenc fotelem, és egy kis pörc...
58 Post Mortem (2021)
Az első világháború után rendeződni látszanak az európai viszonyok, a spanyolnátha járvány okozta sokkból lassan újra magához tér az öreg kontinens. Csakhogy rengeteg halott... több»
Szereplők: Reviczky Gábor, Schell Judit, Anger Zsolt, Klem Viktor, Hámori Gabriella
Ez a film egyszerű nevetséges. És nem azért, mert vígjátéknak készült. Annak viszont jó lenne. Talán. Leslie Nielsennel.