Egy orosz UFO sem mindennapi látvány.

2022.08.21 13:03 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 352x

3

Valahogy ráéreztem, ezt a mozit nekem meg kell néznem! Szerencsére nem is tévedtem, mert nekem nagyon tetszett, és élveztem minden pillanatát!

De nézzük, miről is beszélek nektek!

Van abban valami, amikor az orosz filmipar nagy ritkán egy olyan érdekes sci-fire adja a fejét, amelyet kifejezetten nemzetközi piacra is szán, ami a kész produkciók láttán többnyire érthető, ám az orosz fantasztikus irodalom múltjának fényében valamelyest mégis fájó. A hetekben megjelent Sputnik a legújabb, méghozzá egy kifejezetten korrekt képviselője az orosz sci-finek, mely az identitást a minőség oltárán áldozta fel, de így sem okozott csalódást...

A recept azért több mint ismerős:

Adott két asztronauta a nyolcvanas évek, egyben a kőkemény hidegháború táján, amikor még az emberiségben úgy kollektíven égett az ismeretlen felfedezése iránt érzett óriási vágy. Az orosz űrhajósok az űrbéli expedíció után a visszatéréshez készülődnek, amikor is megpillantanak egy különös, távolról sem kifejezetten földi élőlények kinéző formát. A baj persze egyértelműen beüt, olyannyira, hogy a Föld felszínére már csak az egyikük tér vissza élve - Veshnyakov (Pyotr Fyodorov) azonnal karantén és állandó, kőkemény megfigyelés alá kerül, a férfi azonban képtelen felidézni, hogy mi történt vele és társával odafönt...

Épp ezért mit sem sejthetett arról, hogy magával hozott egy földönkívüli potyautast, olyan "alienesen!"

Fizikális és mentális segítségére egy külsős doktornő, Tatyana Klimova (Oksana Akinshina) érkezik, aki nem csak magával a férfival és a benne lakozó idegen lénnyel, hanem a furcsa körülményekkel kapcsolatban is aggasztó felfedezésekre jut. Ahogy azt mondtam, túl sok meglepetésre ilyen formán nem érdemes számítani a Sputniktól, ám Egor Abramenko filmjének megvannak a maga erényei, hiszen itt jön képbe a nyers brutalitás, és valóság!

A Sputnik egy hideg, élettelen, szürke és ismeretlenekkel teli, mondhatni klasszikus sci-fi, ami az első pillanattól kezdve egy roppant távolságtartó, és az elcsépelt felütéssel együtt is érdekfeszítő, és kifejezetten odafigyelős jelenlétet vállal magára. A film körül-belül első fele meglepően jól bánik azzal a feszültséggel, ami az ehhez hasonló elgondolású sci-fik esetében gyakorlatilag szíve-lelke, elsőszámú hajtóereje, katalizátora az élménynek. Lassú folyású, de kifejezetten lényegretörő történetmeséléssel indít a Sputnik, ahol főleg az űrhajós, Veshnyakov és Klimova doktornő kőkemény dinamikája lendíti előre az eseményeket, méghozzá egy jóval földhözragadtabb, egyúttal (látszatra) kissé hitelesebb hangvételben is, mint szokták azt tenni amerikai műfajtársai. A filmet értelemszerűen az ismeretlen és kiszámíthatatlan lény tartja össze, mely ugyan majdhogynem állandó jelleggel ott van a vásznon Veshnyakov testébe bújva, valódi alakját és habitusát mégis csak fokozatosan ismertetik meg a nézővel, ami növeli a misztikum jelenlétét a filmben!

Egor Abramenko ráérzett az ízére, és ezt csak fokozza Maxim Zsukov képei, és beállításai, two-shot-jai, close up-jai, és chokerjai is egyben...

A Sputnik teljes mértékben a 2017-es, egyébként piszkosul erős Élet-hez hasonlatos horror-vonalat és szürreális hangulatot igyekszik reprodukálni, ám a kőkemény adrenalindús kergetőzés helyett ezt kifejezetten felkavaróan részletes biológiai leírásokkal, majd brutálisan kőkemény pszichológiai eszközökkel érti azt el. A lény jelenléte és tökéletes manifesztációja Abramenko filmjének egészen gyenge pillanataiban is zseniálisan működik, ami főleg annak az ijesztően valósszerű dizájnnak és animációnak (CGI) köszönhető, mely egyetlen árva képkocka erejéig sem lóg ki az összképből - és engem őszintén meglepett, hogy ennyire magas színvonalú munka került ki annál jóval alacsonyabb költségvetésű film címe alól...

Ha mondjuk angol vagy magyar szinkronnal látom Abramenko filmjét, simán rámondtam volna, hogy ez egy jól megcsinált amerikai sci-fi. Ez egyszerre elismerés és legalább akkora kritika a Sputnikra nézve.

Elismerés, mert egy már sokszor látott felütésből tudott kihozni egy olyan produkciót, mely a nemzetközi piacon is teljesen nyugodt szívvel megállja a helyét, főleg a műfaj nagy-nagy szerelmesei előtt. A cselekmény feléig még azt is merem állítani, hogy követendő példa a Sputnik baromi erős, és folyamatosan növekvő feszültségteremtése. Ám legalább akkora kritika is, hiszen Abramenko előtt ott volt a lehetőség, hogy megrendezzen valamit, ami nem pusztán egy korrektül megcsinált, de a végére egy kissé megfáradt sci-fi...

Vagy valamit, ami nem csak egy "hollywoodias" alkotás, melyben éppenséggel oroszul beszélnek. A stáblista előtt nagyjából 40 perccel elérkezik egy pont a filmben, amikor is egyrészt nyugodt szívvel be lehetett volna fejezni az egészet, hiszen mind az addig szuperáló feszültség, mind az érdemi gondolat és fantázia kiveszett a forgatókönyvből, és eltűnt a vászonról...

Ezt valószínűleg a készítők is érezték, mert az addig szimpatikus, lassúfolyású cselekményt felváltotta az a fajta kissé súlytalan akciózás, ami a legtöbb esetben még az amerikai műfajtársaknak is a legtöbbször pocsékul áll. Hiába a tökéletes feladás, ha azt nem követi egy erőteljes lecsapás - az a szerencséje a Sputniknak, hogy Veshnyakov végső tette, egyben a felszín alatti zárógondolat vissza tudott csatolni ( szerencsére ) a film jól működő első órájához, és többnyire kellemes szájízzel hagyja magára a nézőt az amúgy kissé gyenge finálét követően...

Bár jómagam ezért is adtam öt csillagot, hiszen ezzel egy esélyt adok Abramenko-nak, hogy kijavítja a hibáit!

A Sputnik egy még a gyenge pillanatiban is vállalható, rendben lévő, míg jobb momentumaiban üdítően, és borzasztóan erős és atmoszférikus, a régi vágású sci-fi horrorokat felidéző próbálkozás. Büszke lehet magára, mert még az amerikai sci-fi piacról sem lógna ki, ám ennek érdekében szerintem nem alakította ki magának azt a különleges identitást, ami egyébként ott rejtőzött a felszín alatt - kontraproduktív módon pedig nem kizárt, hogy épp emiatt nem fognak sokan emlékezni a Sputnikra, éppen a különlegessége, olyan "oroszossága" miatt, hogy trutyivúd még nem "fertőzte" meg!

Öt csillag, öt rántott karfiol, és öt korty házi bodzaszörp!

Ötleteltem, ennyi jött!

A Sputnik kötelező darab!