Én a Beatlest soha nem hallgattam. Jó, persze, a rádióban, meg olykor-olykor a tévében, de ezen kívül ez az együttes számomra elég durván kimaradt. Így a Yestarday-hez bizakodva ültem neki... Nagyon örültem, hogy a Beatlessel való hiányt pótolhatom.
Szóval... a film jól indul. Bemutatja, hogy főhősünk, Jack egy népszerűtlen utcai zenész. Ezt kiválóan mutatja be az első 10 percben.
Aztán következett a buszbaleset. Itt azért örültem, mert megörültem, hogy na végre egy film, ahol a konfliktusra/balesetre tipikusan nem 30-40 percet kell várni. Szóval szerintem a film első félórája szórakoztató és érdekes. De aztán átcsap egy bugyuta szerelmi szálba, ami lassan egy főszál lesz, és a Beatles dalai háttérbe szorulnak. Mondjuk itt is voltak szimpatikus dolgok. Pl. Ed Sheeran megjelenése, stb. Ja, és a film vége felé van egy jelenet, ahol egy öreg házaspár szintén emlékszik a Beatles klasszikusaira. Aztán meg Jack az együttes énekesével is találkozik, de abból egy jobb konfliktusokat is ki lehetett hozni. Ami még tetszett, az, hogy a zenéken kívül több érdekes utalás volt magára az együttesre, mert mielőtt elindultam volna moziba megnézni ezt a filmet, utána néztem magáról az együttesről, pl Liverpool. Az viszont lejjebb vitte a mércét, hogy egy szám sem ment végig... pedig, mint láttam, az alkotók nagyon próbáltak minél több számot belerakni, de egy sem ment az első szólamtól az utolsóig. Ami még kicsit számomra kevés, vagy hát inkább túlnyújtott volt, az a játékidő volt. Mert összesen 116 perc. Szerintem ezt egy szűk 1 óra és 30-35 percben sokkal, de sokkal jobban működött ez a film. A következő negatívum, az az, hogy teljesen feleslegesen majd 2 órás film van a középpontban. Számtalan felesleges jelenet volt ebben a filmben... Ja, még van valami, amit nem vártam, hogy említésre kerül a filmben. Az a helyzet, hogy nemcsak a Beatles-t felejtette el a világ, hanem Harry Pottert, a Coca-Colát és a cigit is. Ami nem feltétlen baj, érdekes ötlet, csak egy kicsit váratlan és furcsa volt. A színészi játékok aranyosak, Himesh Patel játékát is kedveltem, úgyhogy ez nekem szimpatikus volt. Ami még fura volt, az az, hogy ahhoz képest sok helyen ott szerepel a "vígjáték" kategória. De hogy az hogy került oda, az nekem örök rejtély. Persze, mint a filmvilág többségében, itt is voltak vicces pillanatok, de összességében, szerintem ez a film vígjátéknak/komédiának... GYENGE. Inkább egy fantasy-romantikus-musicalnek szerintem egy jóval erősebb film... Mondjuk ha a vígjáték oldalát szeretném nézni a filmnek, akkor Jack másik menedzserét, Rocky-t mondanám. De szerintem az ő poénjai közül is csak a 45, max. 50% sikerült, de ahhoz képest, hogy a film humorvilágát én milyen üresnek és gyengének tartottam, ez a szám, hát... sok. A filmnek vannak olyan mellékszálai, amik szerintem végtelen bugyuták. Pl Jack fogkitörése. Szóval ez egyszóval értelmetlen. Szerintem a film helyzeteire sokkal izgalmasabbakra számít az ember. De az is lehet, hogy csak én. Mert! Például mikor Jack és Ed Sheeran zenepárbajoztak, akkor sokkal izgalmasabb is lehetett volna, és méghozzá rövid is volt. 4-5 percnél nem is lehetett több. Na de!
A Yesterday nem egy kimagasló romkom, van egy jó pár hibája, amiket most megpróbáltam összeszedni. Na de, az erősségekről sem feledkezzünk meg, azokból is van néhány, és ebből 1-2 igen nyilvánvaló. Na de tény és való, közepesnél, azaz 5/10-nél nem tudok többet adni erre a filmre. Ez így sikerült.
70 Yesterday (2019)
fantasy | musical | romantikus | vígjáték | zenés
A film egy felvetésre keresi a választ: mi lenne, ha a Beatles egy szempillantás alatt kitörlődne az emberiség emlékezetéből és kultúrájából, és te lennél az egyetlen, aki... több»
Szereplők: Robert Carlyle, Kate McKinnon, James Corden, Lamorne Morris, Himesh Patel
