Mint ismeretes, nagyon kis költségvetéssel készült mozgóképes alkotás. Tulajdonképpen mondható, hogy főszereplőnknek az első igazi nagy blockbustere. Egyébként Jack Nicholson még a Szelíd motorosok c. Dennis Hopper-film után került igazán a filmes köztudatba. Mivel utóbbi epikus mű is egy rendkívüli filmes gyöngyszem lett nagyon hamar, ő egészen korán meg tudta mutatni, valójában milyen hatalmas színészi képességek rejlenek benne. Ennek okán nem is volt csoda, hogy az európai származású rendező az örökké mosolygó sztárt tette meg kamaradarabjának főszereplőjévé. Mondhatni, korábbi szerepeitől meglehetősen eltért a Száll a kakukk fészkének főhőse, hiszen a főleg pikírt dialógusokkal operáló darab nem éppen a mozgalmas történéseivel visz magával. Ilyen módon persze még részletesebben megcsodálhatjuk a muris grimaszokat, a csodálnivalóan szeretett gesztusokat.
Milos Forman témája őszintén szóval nem a legfogyaszthatóbb – ezt nem is kell külön magyarázni. Mivel a mozi elsősorban és mindenekelőtt populáris tanítójelleget óhajtott betölteni az évtizedek során, ezért a témákat célszerű volt mindig megválogatni. Ez nem is kétséges – ha belegondol a néző –, ugyanis a Lumiére fivérek találmánya (és továbbgondolása) a könyvnyomtatás hatásával ért fel – és ér fel a mai napig. Jórészt persze átalakult más technológiai fejleményekbe. Nem kis meglepetésnek számított, hogy a jó ideig vendégművészként aposztrofált Milos Forman szabad kezet kaphatott ennek a polgárpukkasztó darabnak az elkészítéséhez. Ha jobban belegondolunk, az egyik legeklektikusabbb darázsfészekbe nyúltak a készítők. Mindez akkor is igaz lehet, ha a 60-as, 70-es években ennek a témának még nem volt kidolgozottsága. Mára már természetesen minden jótékonyan felháborító téma megkapta a maga nimbuszát. De nem ilyen módon.
Ha a mozi egészét tekintjük, egy érzelmileg hatalmas dimenziókat bejáró darabról van szó. Igazán jellegzetes drámai, sőt, antik tragédia jellegű felfutása van. A feszültség beszüremkedése a cselekménybe igazán mintaszerű. A felfokozott érzelmek, a sejtelmes tragédiát sejtető rezdülések között mulattató intermezzók veszik át a helyüket. A nem mindennapi élménybeszámolók, a furcsa falak és szobák rejtette ismeretlen érzelmek és gondolatok interpretációi gyakran okoznak meghökkentő és prüdériára is alkalmas momentumokat a néző számára. Talán egyetlen ember veszi igen komolyan a munkáját (hivatását), a hírhedt Retched nővér. Egyébként rajta kívül szinte minden kórházi dolgozói személy súlytalan és komolytalan. A pszichoterápiás kezelések imitálása inkább délutáni tea, mint lelki kivizsgálás. Az orvosok keresztkérdései átláthatóak és érdektelenek. A betegek ugyanakkor fantasztikus lelki fejlődésen mennek keresztül Retched nővér és McMurphy asszisztenciája mellett. A megdöbbentő igazság felismerése nem csak egy ember számára vált ki értetlenséget – egy teljes lelki attitűd elfajulásának a társadalom közegében megbúvó jelenségéről rántja le a leplet.
91 Száll a kakukk fészkére (1975)
McMurphy (Jack Nicholson) piti kis tolvaj, aki börtön helyett inkább elmegyógyintézetbe záratja magát, de ügyel arra, hogy csak a környezetét tévessze meg, ő maga nem hajlandó... több»
Szereplők: Jack Nicholson, Danny DeVito, Christopher Lloyd, Anjelica Huston, Louise Fletcher
