Joachim Trier filmjének elsöprő sikere nem véletlen Cannes-ban, ahogyan a 2 Oscar-díj jelölése sem.
Julie, a fiatal felnőttek modernkori kihívásaival küzdő lány története csontig hatolóan őszinte, megrázóan emberi és minden másodpercében átélhető. Trier ábrázolásmódja szélsőségesen naturalista, nyers és kendőzetlenül tabudöntögető. Sallangmentesen beszél Julie útkereséséről, legyen szó karrierről, a gyermekvállaláshoz való hozzáállásáról vagy a párkapcsolatairól. De nem egyszerűen csak azt mutatja meg, hogy milyen társadalmi elvárások vannak egy lassan a 30-as éveibe forduló nőn ezeken a területeken, hanem jóval mélyebb betekintést nyújt Julie lelkivilágába és személyiségébe. Együtt éljük meg vele a bizonytalanságot, a hullámvölgyeket, az önfeledt és szomorú pillanatokat. Látjuk a hibáit, a szembesülünk a döntései következményeivel, mégis lépten-nyomon magunkra ismerünk benne.
A rendező emellett rengeteg aktuális, néha mégis tabuként kezelt témát boncolgat a legnagyobb természetességgel a karakterein keresztül: a polkorrektség hiánya és a szexizmus az undergrund művészetben, álszemérem és alkotói szabadság, orális szex a #metoo korában, hűtlenség és annak határai ( pl. a hónalj szagolgatás, vagy megnézni, ahogy a másik pisil, hűtlenségnek számít-e?), vagy épp a klímaaktivizmus másik oldala. Néha pedig személyesebb terepre téved a tabutémák feszegetése közben, pl. baj-e ha a legsötétebb titkunk az, hogy nem bánjuk, ha kicsit puha a pénisz? Mi jár a fejükben ha éppen hallucinogén trippünk van? De jóval komolyabb témákhoz sem rest nyúlni : Mire emlékezünk vissza, mikor haldoklunk? Mikor kell megszakítanunk a kapcsolatot egy apatikus családtagunkkal? Mikor van itt az ideje, hogy véget vessünk egy nem jól működő párkapcsolatnak?
Renate Reinsve elképesztő elánnal veti bele magát Julie szerepébe, egy olyan komplex alakítást produkálva, amit látva Julie valóban lehetne A világ legrosszabb embere, a világ legátlagosabb embere és a világ legszimpatikusabb embere is, és mindezt egyszerre. A férfi főszerepeket alakító Anders Danielsen Lie és Herbert Nordrum, azaz Aksel és Eivind két ellenpólusként hozzák elő Julie két ellentétes vágyát, és mindkettejükhöz egyformán zseniális jelentek kötődnek; Akselhez a rádióinterjú és a film addigi hangvételét alapjaiban megrázó 11. fejezet; Eivindhez pedig az új szerelem felismerésének pillanatában megálló idő, illetve a Julie legbelső félelmeit felszínre hozó hallucinogén gombázás.
Joachim Trier Oslo-trilógiának 3.darabja egyben a legerősebb is, az egyik legsötétebb, egyben legfelemelőbb, kései coming of age történet. Egy olyan mélyreható utazás a lemeztelenített emberi pszichébe, amelyet nagyon sokáig velünk fog maradni, és mindig aktuális marad.
dráma | romantikus | vígjáték
Julie egyre jobban elveszve evickél az élet tengerén, miközben a valód szerelmet keresi. A fiatal nő életének négy évét ismerhetjük meg, ahogy megpróbálja megtalálni és... több»
Szereplők: Renate Reinsve, Mia McGovern Zaini, Anders Danielsen Lie, Hans Olav Brenner, Herbert Nordrum
