A világ legrosszabb embere

Ez nem egy romantikus vígjáték, semmi humoros vagy kimondottan romantikus elem sincs benne, ez egy melankolikus dráma egy nőről, aki nem tud azonosulni a társadalom elvárásaival. Főszereplőnk, Julie csapongó életet él, nem találja helyét egy szakmában sem, és nem találja a szerelmet. Mindig úgy érzi, benne van valamiben, de amint azt a valamit komolyan kéne venni, és mélyebbre kéne ásni, pánikba esik, és elmenekül. Karaktere a társadalmi elvárások és női szerepek mibenlétét kérdőjelezi meg. Miért csinálunk valamit? Azért, mert a közösségünk vagy idegenek vagy a párunk azt mondja, vagy mert mi azt szeretnénk? Julie nem tudja, mit akar, még harminc évesen is az első szerelmet keresi, folyamatosan elbújik a felelősség és a jövő elől, pedig öntudatlanul is jövőképpel rendelkező emberek mellé sodorja az élet. A film azonban nem ad egyenest választ a feltett kérdéseire, a tematizált problémákra. Lezárása mindenféle katarzistól vagy érzelemtől mentes. Julie ugyanúgy távol marad a nézőktől, mint a film elején, és úgy érzem, a rendező nem hozta ki a maximumot az amúgy nagyon érdekes történetéből. A karakterek játéka, főleg Julie-t alakító színésznő mozzanatai nagyon szépek és hitelesek, csak egy csipetnyi meseszerű elemmel. A sztori tempója is kiváló, és bár a lezárást nem sikerült kivitelezni, a film többi eleme magával ragadott és beszippantott. Jó volt látni egy hiteles és emberi karaktert valós problémákon átmenni, és nem a legkielégítőbb vagy romantikusabb megoldást keresve.

Joachim Trier filmjének elsöprő sikere nem véletlen Cannes-ban, ahogyan a 2 Oscar-díj jelölése sem. Julie, a fiatal felnőttek modernkori kihívásaival küzdő lány története csontig hatolóan őszinte, megrázóan emberi és minden másodpercében átélhető. T... Teljes kritika

Nem egészen tudtam, hogy miről fog szólni a film. Csak sejteni lehetett az előzetes alapján. A stílusát sem lehetett behatárolni előre, de talán a film megnézése után sem. Romantikus filmnek tűnő művészfilm, de nem az a nagyon elvont, érthetetlen, megfoghatatlan fajta. Az utóbbi időben sok ígéretes norvég alkotást láttam. A világ legrosszabb embere már a történetvezetéssel is felhívta magára a figyelmet. Prológus, 12 fejezet, majd epilógus, amit már a film elején elárulnak, tehát nem éri meglepetésként a nézőt. Ilyen aspektusban még nem láttam a szeretetet, szerelmet megmutatni. A legjobb szó talán rá a furcsa, de nem az a zavaró furcsaság, bár helyenként igen meghökkentő volt. A főszereplő útkeresése, hibái nagyon emberivé tették őt és életszagúvá a történetet. Nem egy hibátlan ember életét mutatták be. Nem rossz ember az, aki még 30 évesen sem tudja, mit szeretne vagy épp egyik kapcsolatból átlép egy másikba. Sok-sok művészi megoldás volt, amelyek még egyedibbé tették a filmet. Szerettem a különleges zenét. Hogy Oscart nyer-e, azt kíváncsian várom.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Különleges film, elég sokféle érzést váltott ki belőlem. Leginkább a mostani harmincas, negyvenes, esetleg még a húszas éveikben járó nőknek szól, ha elég érettek hozzá. Adott egy harmincéves lány, aki előtt mintaként lebeg az édesanyja, nagymamája, ... Többdédnagymamája példája, mely szerint ennyi idősen már anyukaként kellene élnie mindennapjait. Julie azonban útkeresésben van, próbálja megfejteni, ki ő, mi teszi boldoggá, mit is szeretne elérni ebben az életben. Néha kissé kétségbeesetten hajszolja a boldogságot, emiatt követ el hibákat. Nem tudatosan él, inkább pillanatnyi érzések vezérlik, emiatt hoz rossz döntéseket. Szakmailag és a magánéletében is keresi a helyét, nem a társadalmi konvenciók szerint akar élni, sőt, ezektől elég mereven el is zárkózik. Minden botlása ellenére Julie végig önazonos marad, és bátran néz szembe minden helyzettel. Pont attól tudunk vele azonosulni, hogy nagyon emberi, esendő. A film nagyon sok kérdést tesz fel, amikre aztán szerencsére nem igazán kapunk választ. Talán, mert nincs is rá jó válasz. Nagyon szükség volt erre a filmre akkor is, ha vannak hibái. Ennek ellenére nagyszerű, mert nem a hagyományos női szerepet mutatja be, hanem mer más lenni. Julie története a mi történetünk, azoké a nőké, akik harminc vagy akár negyven évesen is önmagukat keresik, és nem engedik, hogy a megszokás gúzsba kösse őket, hanem mernek ugrani, önmagukért, a boldogságért.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Norvégia Oscar-díjra nevezett filmje Godard modern alkotásaihoz mérhető, női nézőpontú társadalmi tabudöntögetés. A hősnő fejezetekre tagolt története során a tőle elvárt karrier, stabil párkapcsolat és gyermekvállalás kötelezettségeinek béklyóitól p... Többróbál szabadulni. A fennálló rendet megkérdőjelezni merő nőt hamar be is skatulyázzák, már a címben is, ironikusan "a világ legrosszabb emberének" bélyegezve őt. A valódi szabadság boldogsága mégis a társadalmi betagozódás elkerülésével érhető csak el. Legyen ennek ára akár csak egy-egy megvető tekintet és frusztrált kérdés, vagy teljes kiközösítés a család és az ismerősök részéről. A világ legrosszabb embere felszabadítóan emberi történet.