Különleges film, elég sokféle érzést váltott ki belőlem. Leginkább a mostani harmincas, negyvenes, esetleg még a húszas éveikben járó nőknek szól, ha elég érettek hozzá. Adott egy harmincéves lány, aki előtt mintaként lebeg az édesanyja, nagymamája, dédnagymamája példája, mely szerint ennyi idősen már anyukaként kellene élnie mindennapjait. Julie azonban útkeresésben van, próbálja megfejteni, ki ő, mi teszi boldoggá, mit is szeretne elérni ebben az életben. Néha kissé kétségbeesetten hajszolja a boldogságot, emiatt követ el hibákat. Nem tudatosan él, inkább pillanatnyi érzések vezérlik, emiatt hoz rossz döntéseket. Szakmailag és a magánéletében is keresi a helyét, nem a társadalmi konvenciók szerint akar élni, sőt, ezektől elég mereven el is zárkózik. Minden botlása ellenére Julie végig önazonos marad, és bátran néz szembe minden helyzettel. Pont attól tudunk vele azonosulni, hogy nagyon emberi, esendő. A film nagyon sok kérdést tesz fel, amikre aztán szerencsére nem igazán kapunk választ. Talán, mert nincs is rá jó válasz. Nagyon szükség volt erre a filmre akkor is, ha vannak hibái. Ennek ellenére nagyszerű, mert nem a hagyományos női szerepet mutatja be, hanem mer más lenni. Julie története a mi történetünk, azoké a nőké, akik harminc vagy akár negyven évesen is önmagukat keresik, és nem engedik, hogy a megszokás gúzsba kösse őket, hanem mernek ugrani, önmagukért, a boldogságért.
Különleges film, elég sokféle érzést váltott ki belőlem. Leginkább a mostani harmincas, negyvenes, esetleg még a húszas éveikben járó nőknek szól, ha elég érettek hozzá. Adott egy harmincéves lány, aki előtt mintaként lebeg az édesanyja, nagymamája, dédnagymamája példája, mely szerint ennyi idősen már anyukaként kellene élnie mindennapjait. Julie azonban útkeresésben van, próbálja megfejteni, ki ő, mi teszi boldoggá, mit is szeretne elérni ebben az életben. Néha kissé kétségbeesetten hajszolja a boldogságot, emiatt követ el hibákat. Nem tudatosan él, inkább pillanatnyi érzések vezérlik, emiatt hoz rossz döntéseket. Szakmailag és a magánéletében is keresi a helyét, nem a társadalmi konvenciók szerint akar élni, sőt, ezektől elég mereven el is zárkózik. Minden botlása ellenére Julie végig önazonos marad, és bátran néz szembe minden helyzettel. Pont attól tudunk vele azonosulni, hogy nagyon emberi, esendő. A film nagyon sok kérdést tesz fel, amikre aztán szerencsére nem igazán kapunk választ. Talán, mert nincs is rá jó válasz. Nagyon szükség volt erre a filmre akkor is, ha vannak hibái. Ennek ellenére nagyszerű, mert nem a hagyományos női szerepet mutatja be, hanem mer más lenni. Julie története a mi történetünk, azoké a nőké, akik harminc vagy akár negyven évesen is önmagukat keresik, és nem engedik, hogy a megszokás gúzsba kösse őket, hanem mernek ugrani, önmagukért, a boldogságért.