1978-ban John Carpenter gondolt egyet, megrendezte a Halloween című horror-thrillert. Carpenter nem kis név, ha horrorról van szó, hiszen ő rendezte például a méltán elismert és népszerű A dolog című mozit. Mai napig borzongató filmélmény, mely egy kicsit sem kopott meg. Nos, a borzongató filmélmény plecsni már (2022-ben) nem aggatható a Halloweenre, de a maga idejében bizony megtette a hatását.
Ikonikus gonoszt hozott Carpenter úr nekünk, földi halandóknak, vagy inkább Haddonfield lakóinak, Michael Myerst, aki ugyan rendkívül sablonos, kiszámítható, ámbár szórakoztató figura, és kegyetlenül könyörtelen. Sokak kedvence a Halloween-széria, amely bár produkált kifejezetten csapnivaló epizódokat is, viszont Myers volt mindig annyira szórakoztató, a gyilkosságok pedig annyira kreatívak (vagy mulatságosak), hogy elvigyék a hátukon az egyébként borzasztóan logikátlan, zűrzavaros, sokszor már igénytelen forgatókönyveket. 40 évvel később David Gordon Green és Danny McBride összerittyentettek egy forgatókönyvet, DGG (Dídzsídzsí) pedig megrendezte azt. Green és McBride nem először marhulnak együtt, többnyire vígjátékokon dolgoztak.
Munkáik tisztes középszerek, ahogyan azt rengeteg ember véleménye is tükrözi. Felröppentek az első hírek, megjelentek az első kedvcsinálók, trailerek, a rajongók pedig tűkön ülve várták azt, hogy jól sikerüljön ez a nagy visszatérés. A nézői fogadtatás valamivel erősebb volt a közepestől, a kritikai visszhang pedig kifejezetten pozitív volt. David Gordon Green Halloweenja mondhatni ügyesen folytatja Carpenter örökségét, melyet színvonalban, közönségre mért hatásban csúnyán alulmúl. Persze, változtak az igények, nőtt az ingerküszöb, sok mindent láttunk már. Ami régen kiérdemelte a 18-as karikát, az ma már néha a 12-esben is helyet kap, vagy legtöbbször 16-ost biggyesztenek rá. Myers 2018-as kalandja nem tobzódik a vérben, s éppen ezért tetszett. Gordon Greenék tisztelettel nyúltak a Halloweenhez, a benne helyet foglaló karakterekhez, történethez. Az első háromnegyedóra feszültséggel teli atmoszférát eredményez, melyet az elmúlt pár részben nem érezhettünk. Mindennek van tétje, súlya, kvázi együttérzünk, lélegzünk, rettegünk Haddonfield kis lakóival. Thriller ez a javából, még épkézláb cselekménnyel, tempóval. Aztán elérkezik az utolsó egy óra, s az majdnem lerombol mindent, amit eddig direktorunk és forgatókönyvíróink ügyesen, lépésről lépésre felépítettek. Elkezd rettentően inkonzisztens lenni alkotásunk, széthullik, beleszalad a tucathorrorok temérdek jellemzőibe, amely olyan mély erdő, hogy a következő két részben az csak tovább mélyült és mélyült, hosszabb és hosszabb lett, de oly hosszú, hogy abból kiút nincs. Ami megmenti mégis a filmet, az a már fentebb regélt 45 perc és a hangulat. Ha már Haddonfield lakói nem érzik magukat annyira jól, legalább mi nézők, igen, néha. Az utolsó egy órában is vannak jó pillanatok, mert a kivégzések, habár itt még viszonylag visszafogottaknak mondhatóak (a későbbi két rész ismeretében), cserébe kreatívak. Mindent összevetve a 40 év után való visszatérés még méltó folytatásnak tudható be, mely egy ideig tartja magát, aztán széthullik, de sosem annyira, hogy a néző azt mondja: ez nézhetetlen. Na de majd az idei felvonás...
Halloween (2018) ítélet: 3/5
74 Halloween (2018)
Négy évtizeddel a borzalmas halloweeni mészárlás után a könyörtelen álarcos gyilkos, Mike Myers visszatér, hogy ismét farkasszemet nézzen Laurie Strode-dal, aki akkor sikeresen... több»
Szereplők: Jamie Lee Curtis, Judy Greer, Will Patton, Haluk Bilginer, Jefferson Hall
