Dermesztően zseniális!

2022.10.24 12:10 Dominus Daemonium Olvasottság: <100x

2

Imádom a hideg északot, és az ilyen, és ehhez hasonló témájú filmeket.

De hiszen lássuk, mit néztem oly csendesen, és kissé megrendülve?

Bár Izland egy kicsit sem unalmas hely, mégis kifejezetten keveset szerepel a sajtóban.

Az utóbbi években először a 2008-as gazdasági válság kapcsán hallottunk róla, amikor is kiborult otthon a bili, aminek tartalma rendesen a helyi politikusok és bankárok nyakában landolt. Ha már a landolásnál tartunk, a következő jeles esemény 2010-ben, az Eyjafjallajökull vulkán kitörése volt, aminek hatása még minket is érintett, a levegőbe került vulkáni hamu miatt ugyanis Európa nagy részére légtérzárat rendeltek el.

(Sorry, Ryanair!)

Menjünk egy ici-picit vissza az időben. A Vestmann-szigetek egyetlen lakott szigete Heimaey.

Itt található Izland egyik legfontosabb halászkikötője.

Kevesen tudják, de a környék már adott egy hírességet Hollywoodnak. Innen származik Keiko, a Szabadítsátok ki Willyt! kardszárnyú delfinje.

A szigeten 1973 januárjában hihetetlen erővel kitört az Eldfell vulkán. Hamuja és a lávafolyás a város elég nagy részét betemette. Egy ember meghalt, rajta kívül a teljes lakosságot evakuálták, közülük később sokan visszatértek és folytatták a megszokott életüket.

Így tettek Guðlaugur Friðþórsson szülei is. 1984-ben Gulli már a Breki nevű halászhajón szolgált. Március 11-én, éjjel 11 óra körül a hálójuk megakadt a fenéken, magával rántva a hajót, ami először az oldalára dőlt, majd elsüllyedt. Az ötfős legénységből csak Gulli maradt egyedül életben, 6 órát úszott a tengerben, a zsibbasztóan jeges vízben, majd további 2 órába telt, amíg a szárazföldre kijutva emberlakta vidékre talált. Egy átlagember körülbelül 15-20 percig bírta volna ilyen körülmények között.

Csodával határos megmenekülése legalább annyira érdekelte a tudósokat, mint a médiát, kísérletek sorának vetették alá, de csak annyit sikerült megállapítaniuk, hogy szervezete jobban reagál az extrém körülményekre. (Könyörgöm, ennyi nem elég?)

A történetet Izlandon mindenki oda-vissza tudja kívülről, és ha megkérdezi egy idegen, szívesen elmesélik ezredjére is!

A helyi születésű Kormákurt régóta foglalkoztatta a megfilmesítés gondolata, a válság azonban közbeszólt. Ez a válság viszont az egyébként is összetartó izlandiakat még jobban összekovácsolta, a filmre vitt hősi eposz is ennek a népnek az erejét, akaratát, és persze a kitartását is szimbolizálja. A mozi kerüli a digitális trükköket, eredeti helyszínen forgatták, a nyári időjárás nem nagyon sokkal volt kegyesebb a stábhoz, mint annak idején Gullihoz a novemberi fagy. A hajótörés és a megmenekülés bemutatása nem veszi el a film teljes hosszát, a káprázatos felvételek és a hihetetlen színészi teljesítmény ellenére ezt a megoldást valószínűleg sokan unalmasnak találták volna. (Mondjuk én nem.)

Először a legénységgel ismerkedhetünk meg kicsit közelebbről.

Gulli egy nagy mackó, erős és bátor ember, tisztaszívű, kedves, és önzetlen. Ugyanakkor rendetlen és lusta, kissé mosdatlan, a szüleivel él, a kiszemeltjének nem meri elmondani érzéseit, helyette, amikor csak teheti, tajtrészegre issza magát a kocsmában. A hajó kifut, a legénység pedig keményen teszi a dolgát. A párbeszédek igen-igen erősek.

Aztán hirtelen megtörténik a baj.

A stáb által vásárolt hajó valóban elsüllyed, a rendező a szereplőket is rendesen megkínozta. Gulli (megint) egyedül marad. A páratlan adottság önmagában nem elég, a túléléshez kell egy nagy adag szerencse, kitartás és hit. A vízben töltött idő alatt végig csak egy napot kér, hogy változtasson rossz szokásain.

Egyszerűen nem halhat meg ilyen fiatalon, hiszen még annyi tennivalója van az életben. A film felénél Gulli megmenekül, mindenki arra kíváncsi, hogy hogyan? Gulli egy idő után ráun a kísérletezgetésre, hazatér a közösségéhez, hogy folytassa az életét, találkozzon szüleivel és elhunyt társainak hozzátartozóival. Majd visszatér a kikötőbe és elfoglalja új helyét egy másik hajón. Az élet meg tovább. (Ahogyan kell!)

A film tagolása nagyon okos, bár kétségtelenül a halál – ideiglenes – legyőzése a csúcspont. Baltazar Kormákur igazi északi mozit csinált, amiben Ólafur Darri Ólafsson felejthetetlen alakítást nyújt. Nagyon komoly, elgondolkodtató alkotás, melyet a képi világ és a zene tesz teljessé.

A két másik kedvencem pedig Jóhann G. Jóhannsson, és Thorbjörg Helga Thorgilsdóttir is nagyot alkottak.

Érdemes rászánni az időt.