Annak idején, amikor idehaza elkezdődött a dvd-k térhódítása, és a videokazetták szép lassan kiszorultak a kereskedelmi piacról, eme film egyike volt az első megvásárolt dvd lemezeimnek, és a napokban arra gondoltam, hogy miért ne elevenítsem fel az emlékeimet vele kapcsolatban, ugyanis anno kimondottan kedveltem. Mondjuk azóta rengeteg filmhez volt szerencsém, így mindenképp kíváncsi voltam arra, hogy az eltelt idő miként is befolyásolta eme alkotás megítélését nálam. Lássuk hát, hogy mit is tartogat a 13 kísértet a nézőinek!
A 2001-ben bemutatott 13 kísértet egy remake, aminek az eredeti változata 1960-ban készült el William Castle (1914-1977) rendezésében, és amihez mindeddig nem volt szerencsém, így tehát semmi fajta összehasonlítási alapom nincs a két filmről. Érdekes, hogy a filmes ismerőseim közül (akárcsak jómagam) senki nem tudta, hogy eme film egy remake lenne, de ha figyelembe vesszük, hogy ezt a dolgot a film egyik szereplője (a Kathyt alakító, Shannon Elizabeth) is csak a forgatáson tudta meg, akkor talán már nem is akkora tudásbéli hiányosság mindez felőlem. Nade, az apróbb kitérő után nézzük végre, hogy mivel is van dolgunk.
Jómagam a film történetét kimondottan érdekesnek találtam régen is, és meglepő módon még most sem mondanám egy agyonhasznált, sokszor látott, tipikus kísértettörténetnek. Mondjuk így, hogy már ismertem a film főbb csapásirányát, kissé jobban tudtam arra fókuszálni, hogy mik is azok az apróbb negatívumok eme történetben, amik részben kissé negatív szájízt eredményeztek nálam ezzel kapcsolatban. A forgatókönyvírók, Neal Marshall Stevens (aki korábban számtalan filmnek szolgáltatta már a forgatókönyvét Benjamin Carr álnéven) és Richard D'Ovidio egy egész érdekes és sok esetben igencsak lebilincselő történetet hoztak tető alá, de valahogy a film csattanójával, illetve annak a lényegi részével igencsak felszínesen foglalkoztak, emiatt pedig nem tudom azt kijelenteni, hogy a forgatókönyv az első percétől az utolsó percig maximálisan érdekes tudott maradni számomra. Ugyanis hiába a jó alap (ami ugyebár meglehetett a forgatókönyvíróknak az 1960-as filmből is), ha mindezzel nem kezdenek sok mindent, a film befejezésére sem.
Sajnos mindez kissé rányomja a bélyegét a film karaktereire is. Mondjuk mindenképp dicsérendő dolog, hogy a film pozitív karaktereinek megírása jól sikerült, a színészválasztások is rendben voltak, elsősorban a filmbéli Arthurt alakító Tony Shalhoub lehetne sokat dicsérni, de mint fentebb írtam, sajnos a film egyáltalán nem büszkélkedhet azzal, hogy a negatív karakterei is annyira jól sikerültek volna. Hogy ez a szereplőválasztásokon ment volna el, vagy csak egyszerűen a forgatókönyvbéli hiányosságai miatt, azt nem tudom, de ezáltal sajnos itt is felemás lett a megítélésem.
Nade, ha már 13 kísértet lett a film címe, akkor nézzük, hogy miként is sikerült eme kísérteteket technikailag megoldani. Számomra talán ez a film legnagyobb erőssége, hisz igaz, hogy a szóban forgó kísértetek nem tesznek ki sok játékidőt, illetve jó pár szellemmel nem is igazán foglalkoznak benne a megemlítésen kívül, de akiknek megadják a játékidőbeli lehetőséget, azokat jól sikerült kidolgozniuk. Tehát a technikai megjelenítés a kísértetek alatt teljesen fogyasztható még akár mai szemmel is, ráadásul akad még egy-két hatásos elhalálozás is (na jó, egy), tehát én úgy érzem, hogy a film legerősebb szegmense mindenképp ez lett.
Összegezve a filmet, örvendetes tény, hogy nem az unalomig lejáratott sablonos kísértettörténetet kapjuk, ami ráadásul technikailag egészen pofás még most is, de legalább ugyanennyi negatívumot is tudnék felsorolni a filmmel kapcsolatban, még úgyis, hogy egészen pörgős a cselekményvezetése, bár a félelem generálása igencsak harmatos, így pedig egy erős közepesnél nem tudnám jobbra értékelni jelen alkotásunkat.
71 13 kísértet (2001)
Ha egy szűkölködő család a rég nem látott nagybácsi végrendelete révén egy csodálatos házat örököl, a családtagok azt gondolják, legmerészebb álmuk valósult meg. Már ha... több»
Szereplők: Tony Shalhoub, F. Murray Abraham, Matthew Lillard, Shannon Elizabeth, Embeth Davidtz
