Na oké, gyerünk!
Gondolkodtatok már azon, hogy mitől igazán félelmetes egy film?
A belezésektől, trancsírozástól, netán a jumpscare-ektől, vagy a patakokban folyó vértől? Esetleg vajon attól, hogy a képsorokat nézve kizökkenünk a komfortzónánkból, és kényelmetlenül érezzük magunkat?
Szerintem ahány ember, annyi válasz létezik a kérdésre, számomra azonban kiemelkedően azok a filmek a legfélelmetesebbek, amik az olyan hétköznapi emberek álarca mögött rejlő igazi világot mutatják meg, akik mellett nap mint nap ülünk a buszon, villamoson, vagy éppen elsétálunk mellettük az utcán. A Nyomtalanul pontosan egy ilyen film lett.
Jó a sztorija is:
Saskia (Johanna ter Steege)és Rex ( Gene Bervoets ) egy fiatal szerelmespár, akik épp Franciaországba indulnak nyaralni, amikor egy koromsötét alagútban lerobban az autójuk, majd a lehetséges megoldások feltérképezése közben gyorsan összekapnak. Később ugyan kibékülnek, de marad egy kis tüske bennük, és így érkeznek meg egy országút melletti benzinkúthoz, amely mindkettejük életét totálisan gyökeresen megváltoztatja.
Saskia ugyanis betér üdítőért a benzinkút boltjába, ahonnan már sohasem kerül elő.
Rex a lány eltűnése után még jó 3 évvel is a megoldásokat kutatja, és egyszer csak a hirdetéseire válaszolva jelentkezik Raymond, aki azt mondja, tudja mi történt Saskiával, sőt, ő tehet a nő eltűnéséről.
A Nyomtalanul egy kifejezetten és rettentően idegesítő film, no nem éppen azért, mert rossz lenne, épp ellenkezőleg: George Sluizer adaptációja könnyedén játszadozik a nézők idegeivel, ezzel gyakorlatilag elviselhetetlenül feszültté téve Rex igazságkeresését, ami egy bizonyos ponton túl már csak kétségbeesett levegőért való kapkodásnak és végeláthatatlan rohanásnak tűnik.
Sluizer tökéletesen játszik azzal az eszközzel, hogy a már felvezetőben is említett emberi maszkok mögé enged betekintést, ezzel feltárva a szereplők jóval sötétebb titkait.
A film ugyanakkor nem ezért zseniális, hanem annak okán, ahogy a kvázi „gyilkos” Raymond érdekes karakterével bánik, aki nem egy kicsapongó őrült, vagy egy nyálcsorgató pszichopata, de nem is egy Hannibal Lecter által életre keltett sztoikus típus, hanem egy egyszerű átlagember, aki csetlő-botló próbálkozásokkal övezve próbál megkísérelni egy elképzelhetetlen bűntettet, pusztán azért, mert nem hisz az eleve elrendelt társadalmi szerepekben.
Raymond karaktere egyszerre félelmetes, érdekes és kellemetlenül tenyérbe mászó, hisz a néző a jelleméből és a tetteiből adódóan csak komoly megpróbáltatások árán képes odafigyelni, koncentrálni arra, amit előbb önmagának, majd Rexnek próbál ecsetelni, pedig a gondolatai sajnos a mai napig szavatosok maradtak, noha lassacskán egy 35 éves filmről beszélünk.
A Nyomtalanul ugyanakkor nem csupán egy kőkemény drámába oltott pszicho-thriller, hanem egy velős gondolatokkal rendelkező, kőkemény párkapcsolati dráma, amely Rex és Saskia „posztumusz” kapcsolatán keresztül az egymáshoz való elköteleződést, szeretetét, valamint a másik iránt érzett kötődés milyenségének alakulását mutatja.
A Nyomtalanul tehát annak ellenére idegtépő film, hogy egy csepp vér sem folyik a vásznon, és annak ellenére nagyon tanulságos történet, hogy Raymond motivációja és tettei teljességgel elfogadhatatlanok. Ugyanakkor a történet valódi pikantériáját a sztori végét lezáró, rendkívül gonosz, és katartikus finálé jelenti, amely garantáltan ott fog zakatolni az agyunkban még egy jó darabig, már-már félelmetesen kellemetlen fizikai fájdalmat okozva. Gonosznak valójában gonosz, de nem teljesen öncélú befejezés, amely ettől függetlenül erős gyomrost okoz a nézőjének.
Már csak ezért is megéri megnézni.
Én ezt a kedvenc fotelemből tettem meg, és nem bántam meg.
Négy csillag, és egy élmény.
56 Nyomtalanul (1988)
A Nyomtalanul című filmben Saskia és Rex, a fiatal szerelmespár éppen egy franciaországi nyaraláson vesz részt, amikor autójuk egy alagútban lerobban. Az esemény nem veszi... több»
Szereplők: Bernard-Pierre Donnadieu, Gene Bervoets, ter Steege Johanna, Gwen Eckhaus, Bernadette Le Saché
