Vannak olyan filmek, amiket ha a néző újra elővesz egy megtekintés erejéig, jó pár év távlatából megdöbbenve tapasztalja azt, hogy mennyire igaz az a mondás, hogy az emlékek igencsak megtudnak szépíteni egyes dolgokat. Nos, nincs ez másként sajnos jelen filmünknél sem. Na de nézzük, hogy milyen is a Ház a kísértet-hegyen című alkotás!
Az ismételt megtekintése után sokat gondolkodtam azon, hogy évekkel ezelőtt mit is szerethettem annyira ebben a produkcióban. Előjáróban azért annyit már most leszögeznék, hogy még most sem sorolnám a rossz vagy a gyenge filmek táborába, de hogy némiképp azért vesztett az erejéből nálam, az viszont sajnos tény. Azon történetek, melyek kísértetjárta helyszíneken játszódnak, mindig közel álltak az ízlésvilágomhoz, ezáltal pedig sok esetben sokkal elnézőbb is tudtam lenni – szinte mindig – ezen alkotásokkal kapcsolatban. Általában nem igazán tudnak nagy meglepetéssel szolgálni eme filmek, hisz az alapsémájuk a legtöbbször igencsak hasonló, emiatt pedig sokkal hangsúlyosabbá válnak az adott filmbéli karakterek és az őket alakító színészek teljesítménye, az adott atmoszféra, és persze nem utolsósorban, a technikai kivitelezések. Ráadásképp érdemes még megemlíteni azt is ennél az alkotásnál, hogy egy remake-kel van dolgunk, hisz 1959-ben már elkészítette William Castle (1914–1977) az eredeti változatát, de mivel ezidáig még nem volt szerencsém ahhoz a filmhez, így okafogyottá válik a két mű összehasonlítása.
Az 1999-ben készített Ház a kísértet-hegyen volt az első olyan film, amit a Dark Castle Entertainment filmstúdió égisze alatt gyártottak le. Eme stúdiót azért hozták létre, hogy korábbi, elsősorban kísértetfilmeket hozzanak el a nézőknek modernebb változatban. Én személy szerint nem feltétlenül szoktam örülni azon filmes gondolatnak, hogy szinte mindenből érdemes remake-t készíteni, de persze nem is zárkózom el ezek elől, ugyanis olykor tényleg jó látni egy-egy klasszikusnak számító film modernebb környezetbe helyezését.
A film atmoszféraépítése volt az, ami még a mai napig is egészen kellemesen tudott funkcionálni számomra. Nagyon jól sikerült a történet helyszínválasztása, merthogy a film játékidejének egy igencsak jelentős részét a kísértetjárta épület alagsorába helyezték át, és ez adott is a filmnek egyfajta plusz bájt, ami pedig egyértelműen rájátszott a kellő atmoszféra megteremtésére. Nem feltétlenül merném azt írni, hogy ezáltal a film kellőképpen félelmetesre sikeredett, sokkal inkább hangulatosra.
Sok helyen olvastam már azt a negatívumot ennél a filmnél, hogy a filmbéli karakterek minősége gyenge, illetve, hogy a számítógépes animációk rosszak. Nos, jómagam ezekkel nem igazán értek egyet, bár az tény, hogy a filmbéli karaktereket alakító színészek minősége igencsak széles skálán mozog, de azért voltak olyan szereplők (Famke Janssen, vagy akár írhatnám Geoffrey Rusht is), akik kihozták a maximumot a karaktereikből. A számítógépekkel létrehozott animációk, illetve effektek meg igaz, hogy mai szemmel talán már annyira nem jók, de eme technikák forradalmi reformja még csak az idő tájt zajlott, tehát megbocsájtható bűn ezek minősége (bár a filmvégi entitás megjelenítése azért tényleg gyengére sikeredett).
Mindent egybevéve még ma sem tudnék negatívan hozzáállni ehhez a filmhez. Persze vannak hibái, de azok a bemutatásának idején is voltak, így pedig maradnék az erős közepesnél ennél az alkotásnál.
66 Ház a kísértet-hegyen (1999)
Egy vidámpark tulajdonosa 1 000 000 dollárt ajánl a jelentkezőknek, ha képesek eltölteni egy éjszakát egy szellemjárta házban, aminek hátborzongató a múltja. több»
Szereplők: Geoffrey Rush, Famke Janssen, Ali Larter, Taye Diggs, Peter Gallagher
