2023.03.12 18:59 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x
1

Feléled a vadnyugat, de legalább éledezik

Ínséges idők ezek azon emberek számára, akik igazándiból odavannak a westernért.

Bár a felszín alá leásva azért lehet találni olyan alkotásokat, amelyek fenntartják a műfaj folytonosságát, de általában egyikük sem volt több egy minőségi utánérzésnél. A Slow West 2015-ös Sundance-győzelme kapcsán kezdték el rebesgetni, hogy talán változás állhat be ebben a trendben, és ha John Maclean filmje a műfaj nem is támasztja fel, sikeresen lehel belé új életet, ebben is reménykednek a rajongók.

Feléled a vadnyugat, de legalább éledezik

Röviden, mit is láthatunk?

A 16 éves Jay (Kodi Smit-McPhee) szerelmét követve utazik a Vadnyugatra egyenesen a hűvös Skóciából. Egy indiántábor lemészárlását követő káoszban csapódik hozzá a titokzatos Silas (Michael Fassbender), aki szinte teljesen ráerőszakolja a segítségét a fiúra.

Amivel utóbbi nem is jár rosszul, hiszen ezen a veszélyes területen elkél egy kifejezetten tapasztalt útitárs. Az már más kérdés, hogy Silas sem egészen felebaráti szeretetből csapódott Jayhez.

A Slow West sem a rengeteg és ötletdús történést tartalmazó westernfilmek táborát erősíti (83 perces játékideje nem is indokolná ezt), azonban mégsem állítanám párhuzamba mondjuk a végére teljes unalomba fulladó The Retrievallal.

Pedig megdöbbentő, de effektíve tényleg semmi különös nem történik azon kívül, hogy két főhősünk bejárja a vadnyugatot. A hangsúly viszont éppen azon van (és a film egyedisége is ebben rejlik), hogy ez a környezet milyen, és hogyan láttatják velünk.

John Maclean ugyanis egy elképesztően hamiskás és groteszk világot tár elénk, amelynek lakói néhány ruhadarabért is képesek ölre menni, az emberi élet pedig annyira keveset ér, hogy egy vállrándítással veszik tudomásul, ha véletlenül lelőnek valakit útközben.

Jay és Silas tulajdonképpen ezt a tablót járja végig, így a mű tulajdonképpen nem is róluk szól, hanem az őket ért hatásokról, legyen az egy ismeretlen utazó sztorija, vagy egy balfácán és botcsinálta tolvaj akciója. De alapvetően mégis csak a két szereplő van a középpontban, vagyis azok az archetípusok, amiket képviselnek: a naiv, optimista kívülálló, és a környezete által már „betört” (és némiképp betokosodott), rutinos, ügyeskedő idegenvezetője.

Ennek az ellentétpárnak a dinamikája különösebb kidolgozottság és fáradtság nélkül is mozgásba hozza a karaktereket, akiket mintha nem is a kamerának írtak volna: a filmvászonra került rövid interakcióik felett mindig ott lebeg, hogy azok csak egy nagyobb folyamat részei, és nem kifejezetten a sarokpontjai.

Így egészen apró, semmitmondó pillanatok is képesek minden erőlködés nélkül komoly és érdekes karakteríveket kirajzolni. (Arról nem is beszélve, hogy Smit-McPhee és Fassbender sem nyújt utolsó alakítást. )

A Slow West tehát hiába szinte teljesen szikár, mégis képes tartalmassá válni, eseménytelenségét pedig jól kompenzálja stílusossága, miközben egy olyan műfajban alkot egyedit, ahol már jó régóta nem nagyon sikerült mindez.

Nem mondanám annyira lenyűgözőnek, és zseniálisnak, de viszonyítási pontként szerintem még egy jó darabig elő fog kerülni, ha westernről beszélünk.

Le kell ülni, és kikapcsolódni rajta, hiszen a Vadnyugat (a filmvásznon) örök.

68 Slow West  (2015)

kaland | western

Egy tizenhat éves  skót fiú útra kel a 19. századi Amerika határvidékén, hogy megtalálja a nőt, akit szeret. Útközben csatlakozik hozzá egy rejtélyes utazó, a... több»

1