Mikor lesz múlt az iskolás évekből? Amikor erőfeszítést kell tenni, hogy felidézzük, vagy akkor, ha bármikor újraélnénk a pillanatot? Mikor válik emlékké a közös múlt? Van még benne feldolgozatlan ügy, vagy képesek vagyunk szeretettel felidézni akár a legrosszabb pillanatokat is? Igazából az osztályközösség egy komoly dolog, aminek a hatása sokáig eltart. Van, akinek évekig, van, akinek élete végéig. Érdemes-e keresnünk a filmben válaszokat a fenti kérdésekre? Nem igazán. A film nem szól sem a felnőtté válásról, sem a közös emlékek újraéléséről. A film egy rosta, amire ráöntjük a szereplőket és mindenki kiesik valahol. Van, aki az elején, van, aki később. Az érzelmi konfliktusok mutatják a helyet, ahová szereplőink potyognak.
A film pillanatokat hoz el nekünk. Pillanatokat kitalált életekről, kitalált viszonyokról. Olyan, mint egy mese, azzal a különbséggel, hogy a mesében van miért izgulni és van valami, ami egyben tartja az egészet. A filmünkben erről szó sincs. Van egy keret, ami hozza az osztálytalálkozós és esküvős kliséket, majd erre ráépíti a társasági élet pillanatait, hogy végignézzük, mint egy diavetítést a történelemből. A jelenetek mind egy kapcsolat egy vetületét mutatják be. A kapcsolatok felbomlanak, újjászületnek, megríkatnak és eltöltenek azzal a jó érzéssel, hogy bizony én is átéltem ilyet. A film igazából nem bemutat valamit, hanem segít átélni a pillanatokat, amik emlékeztetnek a saját múltunkra. Nem helyettünk mesél, hanem értünk.
A pillanatok varázsa az utolsó 20 percre múlik el, amikor hirtelen kiemelkedik a filmből egy bonyodalom, és kitör, mint egy gejzír, hogy önkéntelenül is végigkísérjük, ahogy felszáll az égbe és végül aláhullik. Onnantól lesz a film magával ragadó. Véget ér a döcögés és végre beletaposunk a gázba. A film hiteles próbál lenni, de épp az hiányzik belőle, amitől valóban az lehetne. A hozott korlátok és a változás a tíz év alatt. Cserébe kapunk átélhető pillanatokat, amitől a nézőben megindul a nosztalgia. Szerencsére Kerékgyártó Yvonne bele tette azt, amitől a film elkezd működni. Zseniálisan dolgozik a beállításokkal, a vágásokkal és azzal, ahogy a szereplők és a beállítások végig összhangban vannak. Nem tudom, hogy Babos Tamás érdeme-e, de a film végig egységes, végig lenyűgöző. A legjobb arcát mutatja a balatoni felvidéknek. A szereplők nagyon szépek, csinosak, tehetségesek. Jó nézni őket, ami egy iskolás történetnél igazán üdítő.
Nekem legjobban Kövesi Zsombor és Koós Boglárka játéka tetszett. Mestermunka. Mosolygó Sára, mint a „jó nő” az osztályban, aki a „jó pasi” titkos szerelme volt, szerepe szerint nem sok vizet zavart. Ő kellett volna, hogy legyen az egyik húzóember, de inkább csak sodródott az eseményekkel. Mucsi Zoltán, ahol megjelenik, ott mindig figyelmet érdemel. Hozta a kötözködős formáját, ami igazán jól áll neki. Nehéz lett volna mást találni a zsémbes apuka szerepére.
Kellemes múlt idézős nosztalgiázós esti film ez. Aki képes a filmben megragadni a pillanatokat, az végig fogja nézni. Akiben nem indít meg semmit 30 perc után, az ki fogja kapcsolni.
76 Együtt kezdtük (2022)
dráma | romantikus | vígjáték
Előbb vagy utóbb mindenkit utolér a múlt, hogy azután csakugyan mérlegre tegye azokat a döntéseket, amelyeket még kamaszkorában hozott. Bármennyire különösen hangzik is, az... több»
Szereplők: Mucsi Zoltán, Szacsvay László, Szabó Simon, Zsurzs Kati, Jordán Tamás
