A nagyra nőt vaddisznó

2023.03.29 16:01 Kóborló Olvasottság: 416x

1

Az elmúlt napokban egy igazán nagynak nevezhető filmes elmaradásomat pótoltam jelen filmünk esetében, hisz szinte az összes állatos horrorfilmekkel foglalkozó listán megtalálható a Russell Mulcahy rendezésében készült, 1984-es Pokolszülött című alkotása. Nos, nem állítom, hogy mindeddig nem hallottam volna erről az alkotásról, de csak az elmúlt napokban szántam rá magamat a film megtekintésére. Bár be kell valljam, magam sem értem, hogy miért csak most, hisz alapból kedvelem az állatos tematikájú horrorfilmeket, a film elkészülte is arra az időszakra datálható (80-as évek), melyek kimondottan közel állnak a szívemhez, és ha ehhez még hozzáadjuk, hogy egy ausztrál produkciót tisztelhetünk a Pokolszülöttben, akkor szinte minden adva volt ahhoz, hogy kimondottan jól szórakozzak majd a filmen. Lássuk hát hogy mit is tartogat a Pokolszülött című alkotás!

A film alapjául szolgáló történetet Peter Brennan 1981-ben megjelent Razonback című regénye szolgáltatta (sajnos, mivel a regény idehaza nem jelent meg, így nincs összehasonlítási alapom ahhoz, hogy mennyit változtattak a regényben leírt dolgokhoz képest a filmben). A film történetének az alaptézisét nem nevezném túlontúl bonyolultnak, hisz letudhatnánk annyival, hogy egy bitang nagyra nőtt vaddisznó rémtetteinek lehetünk a szemtanúi. Ez így nem is lenne több, mint egy ember kontra állatvilág újabb ütközetének a filmre vitele, csakhogy ennél sokkal többről szól a Pokolszülött című film. Ugyanis tény, hogy az alapfelállása valóban csak egy újabb csörte ember és állat közt, de ha egy kicsit jobban odafigyelünk a film történetére, akkor észrevehetjük, hogy igencsak erősnek nevezhető társadalomkritikával van átitatva mindez. Ez abban is megnyilvánul majd a filmben, hogy a termetes vaddisznónkat egyáltalán nem láthatjuk túl sokszor, de amikor mégis, akkor megköveteli a film nézőjétől a figyelmet, ugyanis igencsak hatásosra sikerült megalkotniuk (főleg, ha figyelembe vesszük a gyártási költségeket, illetve azt, hogy egy a 80-as évek közepén készített produkcióhoz van itt szerencsénk). A film társadalomkritikai élét a városi és a vidéki emberek közt különbségek biztosítják, és be kell valljam, ez igencsak erőteljesre sikeredett a filmben.

A film történetéről nem is kívánok több szót ejteni, mert akkor félő, hogy spoiler veszély állna fenn, emiatt pedig kanyarodjunk át a kivitelezésre. Mint a legtöbb ausztrál film esetében, úgy itt is elképesztő minőségű operatőri munkát láthattam. Szinte egyértelműen a film legerősebb aspektusa az ausztrál tájak ábrázolása, és ehhez még hozzáadódik a film rendezőjének, Russell Mulcahynek a kimondottan egyedi látásmódja, amit eme produkciója elkészítése előtt számtalan zenés videóklipek formájában már alaposan kifejlesztett. Ráadásképp meg kell említsem, hogy a film sok esetben szeret szinte már szürreális képsorokat használni, ami számomra szintén az előnyére vált. Na de ne menjünk el szó nélkül a vaddisznónk kinézete mellett sem, hisz az is megér egy-két mondatot.

A legtöbben talán ezt neveznék meg a film egyik, ha nem a legerősebb negatívumaként, mert valóban néhol már tényleg kikezdte a kivitelezését az idő vasfoga, de én e téren sem marasztalnám el annyira a produkciót, hiszen, mint ahogy lenyilatkozták a készítők, korlátozottak voltak a lehetőségeik, és azt gondolom, hogy a legtöbbet így is sikerült kihozniuk ebből, amit pedig nem tudtak megoldani így, azt kellőképpen sikerült ellensúlyozni a hanghatásokkal. Sajnos számomra a film feketelevesét a filmbéli színészek szolgáltatták, azon belül is a főhőst alakító Gregory Harrison alakítása volt a legfájóbb, ugyanis az úriember kimondottan gyengén hozta a rá kiszabott karaktert. Talán ha a film története nem épített volna ennyire az ő karakterére, akkor sokkal elfogadhatóbb lett volna számomra a közepes alakítása, de így sajnos nem.

Mindent figyelembe véve, egy szórakoztató filmet tisztelhetek a Pokolszülöttben, amin sok esetben látszik az odaadás a készítők felől, és ezt négy csillagra tudtam értékelni.