Az 1981-ben bemutatott Hell Night című horrorfilm már egy jó ideje fenn volt a megnézendő filmek listáján nálam, de szerencsére az elmúlt napokban volt szerencsém hozzá, így legalább ezen elmaradásomat is tudtam pótolni eme alkotással szemben. Ugyanis a Tom DeSimone rendezésében készült Hell Night című film, mára már egy ízig-vérig b-kategóriás klasszikusnak számít a maga módján, amit sajnálatos módon, mindeddig semmilyen formában nem jelent meg kis hazánkban. Na de nézzük hogy mit is tartogat jelen alkotásunk a nézőinek.
Véleményemet egy kis visszatekintővel indítanám, ugyanis amikor jó pár évvel ezelőtt elkészítettem magam számára egy kis összegzést azon horrorfilmekről, amiket majd idővel meg szeretnék tekinteni, a Hell Night című alkotást, elsősorban a hivatalos moziplakátja miatt helyeztem fel eme listámra (na jó, meg némileg Linda Blair színésznő miatt is). Elképesztő módon megtetszett a film moziplakátja (bár gondolom vannak még rajtam kívül olyan filmszeretők, akik legalább annyira tudják értékelni eme filmes művészeti irányvonalat). A film tartalma azért már nem prezentált előjáróban ennyire minőségi szórakozást, de úgy voltam vele, hogy történetileg sem tűnik annyira pocséknak, ezért is került fel a listámra. Elnézést eme apróbb személyes kitekintő miatt, és máris rátérnék a filmre.
Foglalkozzunk egy-két gondolat erejéig az adott film történetével, illetve maga a filmes zsánerének a meghatározásával. Talán ez az egyik legkiemelkedőbb pozitívuma a filmnek, ugyanis egészen szépen össze tudták hozni a slasher műfaját, a gótikus stíluselemekkel. Ez persze elsősorban a film történetének a helyszín megválasztásával tudták elérni, de a legfontosabb, hogy sikeresen, ugyanis a film történetének egy igencsak jelentős része, egy hatalmas kastélyban játszódik. Ez nálam máris megadta a kellő atmoszférát, még úgyis, hogy hát valljuk be a film történetére egyértelműen ráhúzhatjuk a tucat jelzőt, és ez akkor is megállja a helyét, ha figyelembe vesszük hogy 1981-et írtunk ez időtájt. Tehát a film forgatókönyvéért felelős Randy Feldman finoman szólva sem erőltette meg magát, de mégis, számomra volt valami megmagyarázhatatlan bája ennek a történetnek, még úgyis, hogy szinte az összes filmbéli karakternek a sorsa, egyáltalán nem fog bármifajta meglepetést hozni a néző számára. Persze azért itt is kapunk egy aprócska csavart, amire azért lehetett némiképp számítani, de mindezt azért jómagam pozitívan értékeltem.
Sajnálatos módon viszont a film ha nem is hemzseg az apróbb hibáktól, de azért bőven akadnak benne fájó dolgok. Az első kapásból ami az eszembe jut, a folyamatos feszültség fenntartásának a hiánya. Számomra túlontúl soknak bizonyult a játékidő felduzzasztására irányuló jeleneteket, tehát nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ha kihagytak volna legalább negyed órányi e fajta töltelékidőt a filmből, akkor sokkal feszesebb történetet láthattunk volna. Továbbá vannak a történetében olyan aspektusok, amelyeket ha nem csak megemlítettek volna benne, hanem ki is dolgozták volna ezeket, akkor szintén sokban javította volna a filmbéli feszültségérzetet (bár ezt anno lenyilatkozták a készítők, hogy költségtakarékossági okok miatt hagyták végül ki a filmből).
Mindenképp megemlíthető még a film technikai megoldásai is, ugyanis a legtöbb elhalálozás és maszkírozások, egészen fogyaszthatóra sikeredtek, figyelembe véve a készítésének az idejét, és a filmre szánt költségvetést (közel 1.4 millió dollár). Tovább növeli a film megítélést nálam még a megvilágítások, ugyanis e téren semmiféle kivetnivalót nem találtam benne.
Összegezve akik vevők a 80-as évek horrorfilmes felhozatalára, azoknak egy megtekintés erejére, bőven szórakoztató lehet a Hell Night című film.
52 Hell Night (1981)
Négy egyetemistát egy játék keretében egy elhagyatott kastélyban tartanak fogva, ahol korábban több gyilkosság is történt. Társaik mindent megtesznek, hogy megijesszék őket,... több»
Szereplők: Linda Blair, Vincent Van Patten, Peter Barton, Kevin Brophy, Jenny Neumann
