Pedig, komolyan mondom, teljesen véletlenül ültem le a film elé.
De nézzük, mit is láttam!
Colm Bairéad eddig szinte csak tévé-sorozatokat és rövidfilmeket készített, első egész estés rendezésével viszont rögtön felhívta magára a figyelmet.
A csendes lány útját lehet akár a Volt egyszer egy nyárhoz is hasonlítani, hiszen mindkettő egy egészen aprócska, de mégis komoly produkció hasonló témával.
Annyi csak a különbség, hogy az előzőt Cannes-ban nagyon felkapták, míg mai alanyunk kisebb visszhangot kiváltva jutott el a bravúros Oscar jelölésig a legjobb külföldi film (Írország) kategóriájában. Megjegyzem, hogy teljesen megérdemelten és természetesen jogosan.
Érdekes kompozíciót láttam, mikor néztem.
Lássuk csak!
Cáit (Catherine Clinch) a szüleivel és testvéreivel él nagyon szegényes körülmények közt.
Apja nem foglalkozik a gyerekekkel, és anyja sem tud többfelé szakadni.
Tovább bonyolítja az így sem könnyű helyzetet, hogy érkezik az újabb kisbaba, így Cáit a nyáron nagyon régen nem látott rokonaihoz kerül, hogy „ne legyen láb alatt”. A kislány az új közegben lassacskán megtapasztalja, hogy milyen is egy igazi család.
Az expozíció nem kifejezetten hosszú, pont csak épp annyit látunk a főhős mindennapjaiból, amennyit éppenséggel szükséges.
A visszahúzódó, introvertált lánynak esélye sincs kibontakozni, a legtöbbször csak némán figyeli az eseményeket, ami miatt inkább csodabogárnak, vagy sokkal egyszerűbben mondva furcsának tartják. Colm Bairéad nem akar sokkolni vagy brutálisan erős képsorokkal hatást elérni, nincs erőszak, sem fizikai, sem verbális, parázs viták, nagyon maximum utalásokat kapunk, hogy miket élhetett át a lány, de a család helyzete így is teljesen világos.
Egy teljes szeretet nélküli közegben járunk, ahol a szülői felelősség hírből sem ismert, a korkülönbség miatt pedig a gyerekek nem feltétlenül találják meg egymás között sem a közös hangot.
Már az első harmadban érkezik a váltás, Cáit a rokonokhoz kerül és ismerkedik az új hellyel, és a hozzá tartozó emberekkel.
Itt nincsenek fiatalok, ráadásul a befogadó pár is jóval idősebb a lány szüleinél. A pótmama, Eibhlín (Carrie Crowley) megpróbál mindent megtenni, hogy könnyen menjen a beilleszkedés, míg a férfi, Séan (Andrew Bennett) inkább egy elég zsémbes öregúr benyomását kelti, akinek szinte minden más fontosabb az új jövevénynél.
Cáit alkalmazkodik, kíváncsi, érdeklődik, segít a ház körül, mindössze néhány szabályt kell betartania.
A cselekmény egy adott pontján fény derül valamire, ami kicsit más megvilágításba helyezheti a karaktereket, de a rendező itt sem akarta túlragozni a konfliktust, csendesen görgeti maga előtt a forgatókönyvet.
Ám nincsenek elnagyolt reakciók, szimplán csak maga a felismerés, majd mindenki megpróbál visszazökkenni a számára rendes kerékvágásba.
Egyedül az utolsó harmadban voltak igazi előjelek, melyek kicsit megijesztettek, hogy milyen végkifejlet felé is haladunk.
Szerencsére Bairéad újfent jól döntött, és a teljes sokkhatás helyett a sokkal nyugodtabb megoldást választotta. A zárás aztán komolyan megadja a kegyelemdöfést, és szem nem marad(hat) szárazon. Kicsit didaktikusabb a kelleténél, nem biztos, hogy kellettek volna flashbackek, de mivel a kislány élményeiről van szó, ezért ennyi még éppenséggel belefért. Gyönyörű, őszinte pillanat egy fantasztikusan kontrasztos és kissé magasztos utolsó jelenettel.
A színészek nagyon hitelesek, de közülük is muszáj kiemelni Catherine Clincht, akinek ez az első szerepe, és mégis tökéletesen helytáll.
Pillanatok alatt képes hatalmas empátiát kialakítani a nézővel, egy két lábon járó apró kis emberke, aki olyan kisugárzással bír, szinte elég ránézni és az embert jóleső érzés fogja el.
A végén pedig mosolyogva nyugtázzuk, hogy ez a lelkünkig hatolt.
Kate McCullough operatőri munkája és Stephen Rennicks zenéje pedig felnőtt a rendezéshez.
Jó mozi, tökéletes végkifejlettel.
Nem éppen akciódús, lassú folyású, nem kifejezetten érdekfeszítő, persze a maga módján az, egyszerűen csak hatással van ránk, ami a mai világban nagy szó, így nem mehetünk el mellette csendben és szó nélkül.
Négy csillag, ami majdnem súrolja az ötöt, ami nálam nagy szó!
86 A csendes lány (2023)
Cáit, a kilencéves kislány, aki 1981 nyarán nagycsaládjával él a szegénység sújtotta ír vidéken, elküldik egy középkorú házaspárhoz, Eibhlin és Seán Cinnsealachhoz, mert... több»
Szereplők: Carrie Crowley, Andrew Bennett, Catherine Clinch, Michael Patric, Kate Nic Chonaonaigh
