Éjjeli sorozatnézés

2023.04.29 10:43 cynicalrealist Olvasottság: 218x

0

Oké, kezdjük a dolog kritikai részével: igen, láttunk már hasonló filmet, igen, tele van kötelező elemekkel és karakterekkel - a múlt eseményein rágódó főszereplő(k), az elnököt védő, meglőtt ügynök, a korrupt politikus, a gonosz üzeletember, stb. - vannak benne lukak, fölösleges részek - például a bérgyilkospár nyűglődése, melynek során az alkotók próbálnak valamilyenfajta jellemábrázolással élni, de minek? -, vannak benne kitalálható elemek, és a főszereplők színészi eszköztára sem túl széles (itt azért szükséges megjegyezni, hogy Steven Seagal vagy Dolph Lundgren sem a shakespeare-i értelemben vett drámai színészek...). Egyes sztorielemek egyébként bosszantóan slendriánok - pl. a főszereplő hölgy kiberbiztonsági múltja kacagtató, bár a legnevetségesebb, ahogy egy a vendéglistán nem szereplő, de agilis kormánytisztviselő csupán "szájjal" bejut Camp Davidbe -, de ha a műfaj hagyományait nézzük, akkor ezeken is túl lehet lépni. És hát, ismerjük el, a tíz rész igencsak sok, ugyanezt 8 epizódban kényelmesen és még minidg kicsit szellősen el lehetett volna mesélni.

Mindezektől függetlenül, a cselekmény izgalmas, tele csavarokkal - kicsikkel és nagyokkal - , és még a végkifejlet sem 100%-ban a megszokott hollywwod-i nyál. Külön dicséretet érdemel, hogy a készítők a szerelmi szálat sem túlozták el, és kifejezetten jót tesz a filmnek, hogy az értehetetlenül nevetségesre botoxolt Robert Patricket hamar kilövik (hehe) a sorozatból.

Összességében: annak ellenére, hogy magán viseli a Netflix-filmek összes jellemvonását, ezt a sorozatot sikerült tisztes iparosmunkával nézhetővé és élvezhetővé tenni. Olyannyira, hogy bár a 8. rész után, éjfélkor azt javasoltam a feleségemnek, hogy a maradék két részt nézzük meg másnap, ő azt mondta, hogy most már kíváncsi a végkifejletre, és nézzük végig a sorozatot. Lássuk be, ennél nagyobb dicséret nem is kell egy filmnek.