Matt Ruskin kissé elszunyókált, vagy csak egyszerűen egy középszerű, netalán egy kontár rendező....
Passz...
A film nem talált be nálam....
Emancipáció, ami itt csak egy nagy adag bohóckodás!
Előzmények?
1962 júniusa és 1964 januárja között 13 egyedülálló nőt gyilkoltak meg a 19-85 éves korosztályból Bostonban és környékén....
Így hatalmas volt a szórás....
A gyilkosságokat az kötötte össze, hogy az áldozatokat jellemzően saját lakásukban, saját harisnyájukkal vagy más ruhadarabjukkal fojtották meg, többségüket szexuálisan is zaklatták, megerőszakolták, majd brutálisan groteszk pózokban hagyták holtukban....
A rendőrség eleinte vonakodott összekapcsolni a gyilkossági ügyeket, majd több gyilkosra gyanakodott egyetlen emberi szörnyeteg helyett.
Miután elterjedt a médiában a sorozatgyilkosságok rémhíre, hatalmas pánik lett úrrá a társadalmon, sorra cserélték le az emberek a zárakat, rendezkedtek be önvédelemre, vásároltak be fegyvereket, vagy költöztek el máshová. A Record America nevű napilap két oknyomozó újságírója, Loretta McLaughlin (Keira Knightley) és Jean Cole (Carrie Coon) jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy (valamennyire) tiszta vizet lehessen tölteni abba a bizonyos pohárba....
A Loretta szemszögéből elmesélt történetben nem pusztán a nyomozási procedúra tárul fel, hanem a szerkesztői és rendőri aljas gáncsoskodás is, ami akadályozza az igazság kiderülését, és az ügy felgöngyölítését.
A hősnő ráadásul szembe kell, hogy nézzen egy igen személyes problémával, mégpedig azzal, hogy ő nemcsak újságíró, hanem feleség és anya is....
A bostoni fojtogató abban a tekintetben mindenképp sikeres vállalkozás, hogy egyrészt összességében izgalmas pszichothriller, ami a műfaj sok kliséjét elsüti – van itt névtelen telefonhívás és a sötét utcáról a kivilágított családi ház ablakán bebámuló rejtélyes alak is –, de a valós történet megadja neki azt a különleges bukét, amelynek köszönhetően kiemelkedik a zsánerből. Másrészt Matt Ruskin műve nem pusztán pszichothriller, hanem társadalomkritikus dráma is, amelyben a szűk két órás játékidőben az alkotó a körülményekhez képest jól körbejárja a gyilkosságsorozat társadalmi hatását, különös tekintettel a rendőri procedúra hibáira és a sajtó működésére. Ez utóbbiakról azért túl sok újdonságot nem tud a nézőknek mondani. Azaz rendőri oldalról természetesen feltűnnek "rossz zsaruk", akik inkább igyekeznek úgymond "túlesni" az ügyön, nem hatja meg őket, hogy ártatlan nők halnak meg.
A sajtó, illetve Loretta főszerkesztője, Jack (Chris Cooper) számára elsősorban természetesen maga a szenzáció a fontos, nem a "nevenincs nő", persze mindaddig, amíg nem látja, hogy az emberek ráharaptak a sorozatgyilkosság hírére, majd onnantól címlap-sztorivá, abszolúte vezértémává válik a bostoni rémtörténet.
Ruskin inkább csak kitekint Loretta magánéletére, nem foglalkozik vele behatóan, azaz bemutatja, hogy milyen árat fizet az újságírónő azért, hogy karrierista modern nő.
Szerencsére ezen a fronton nem válik leegyszerűsítő feminista propaganda filmmé A bostoni fojtogató, a férj, James (Morgan Spector) támogatja Lorettát, amíg csak tudja, de azért minden házasságban van egy határ, amit átlépve még a legliberálisabb, legtürelmesebb férfi is kijön a sodrából.....
Magára a rendezésre és a technikai megvalósításra, kiváltképp az operatőri munkára nem lehet nagyobb panasz, sőt örvendetes, hogy Ruskin és Ben Kutchins operatőr (A Fehér Lótusz) kifejezetten kreatívan komponált film-noir ( szerű ) képekkel igyekeztek elmesélni a történetet.
Nem túl eredeti húzás, de formai szempontból mégis izgalmas döntés, hogy természetesen a gyilkos arcát nem mutatják meg a cselekmény első felében, jellemzően hátulról, félhomályban veszi őt a kamera, így kiléte kifejezetten üdítően a misztikus ködbe vész.
Elmés továbbá gyilkosságok ábrázolása. Az egyik jelenetben egy tévé képernyőjén keresztül látjuk, amint a tettes lecsap, és ez tulajdonképpen erős vizuális utalás arra, hogy az ügy hamarosan nagy médiafelhajtást kap....
És bár egy pszichothrillertől inkább valamiféle direktséget várunk, ha borzalmakról van szó, mégis hatásos a másik, későbbi gyilkosság, amelynek során a kamera végig egy fürdőszobai csapra fókuszál, magát a borzalmat csak a képen kívülről halljuk, mintegy telefont hallgatva....
Egyébként a formai megvalósításhoz hasonlóan nagyjából színvonalas a színészi játék is, ami nem meglepő, mivel sikerült egy erős gárdát összeterelni, így még a mellékszerepekben is filmekben és sorozatokban bizonyított színészeket (Chris Cooper, Alessandro Nivola, Bill Camp, David Dastmalchian) láthatunk. Bár Keira Knightley Lorettája mellett Jean inkább a háttérbe szorul, mégis Carrie Coon megkapóan természetes játéka az emlékezetesebb kettejük alakítása közül.....
Ami számomra viszont nagyon zavaró:
Loretta motivációi sajnos nem kidolgozottak, valamint nem is érezzük igazán, hogy köze lenne ehhez az ügyhöz. Természetesen Knightley hősnője mintegy a nők jogaiért kiállva, szerkesztője ellenében is kardoskodik azért, hogy fény derüljön az igazságra, de ez sokkal inkább következik abból, hogy ő maga is nő, semmint valamilyen sokkal személyesebb indíttatásból.
Továbbá ugyan kapunk egy–két jelenetet, amelyek érzékeltetik, hogy akár maga Loretta is lehetne áldozat, de ezek sem elég izmosak, és hatásosak ahhoz, hogy kialakuljon a néző fejében az a veszélyérzet, ami A bárányok hallgatnak Clarice-hősnőjét közel hozta a befogadóhoz....
Ilyen módon nehéz azonosulni a hősnővel, nem igazán érdekes karakter, és ugyan Matt Ruskin a családi-magánéleti szálon kísérletet tesz rá, hogy többdimenziós figurává érlelje Lorettát, erre nem jut elég idő, és rendezőnk nem ért hozzá....
Általában jellemző, hogy bár A bostoni fojtogató feszes thriller-dráma, drámai üresjáratok nélkül tör végső célja felé, éppen ez a nemezise is, mivel túl sietős, nem hagyja, hogy elmélyüljünk benne, elmélázzunk a történteken....
Egyik áldozatot követi a másik, egyik meggyilkolt nőnél sem időz el a film különösebben, így többnyire statisztikák, nevek egy szenzációs cikkben, személyiségük nem nagyon van, nem igazán érezhetünk irántuk empátiát. Pontosabban egyikőjüket bátortalanul megpróbálja kiemelni Matt Ruskin, megkísérel arcot és személyiséget adni az áldozatnak, de nem jár sikerrel abban a röpke tíz percben, mivel haladni kell előre. Szóval a valós történetből következik, hogy egyetlen meggyalázott és megölt nőnél sem lehet lehorgonyozni, ilyen módon nem lehet egyikőjükért sem izgulni, amennyiben a teljes ügyet el akarja mesélni az adott alkotás – mint kritikánk tárgya. Az pedig szintén a tényekből következik, hogy magát a gyilkost sem ismerhetjük meg közelebbről, ami bizonyos szempontból misztikussá, más szempontból lapossá, és klisésebbé teszi ezt a filmet.....
A bostoni fojtogató összességében átlagos pszichothriller egy különleges és misztikus esetről, ami egyébként nagyon hasonlít a hvaszongi gyilkosságokra, amelyekről Bong Joon-ho A halál jele című klasszikus bűnügyi drámája szól. A dél-koreai direktorral ellentétben Matt Ruskin nem tudott igazán izgalmas karaktereket kreálni a központi szereplőkből, ráadásul inkább csak Loretta a főhős, Jean, a másik riporter háttérbe szorul. Így mint dráma nem igazán működik.....
Kissé dekadens, kissé ambivalens, de semmiképp nem kompakt!
Összességében két csillag, és ennyi!
69 A bostoni fojtogató (2023)
A hírhedt bostoni fojtogató néven elhíresült sorozatgyilkos és Loretta McLaughlin története, az első riporteré, aki megtalálta az összefüggéseket a nyomozás során, amely... több»
Szereplők: Keira Knightley, Chris Cooper, Carrie Coon, Alessandro Nivola, Robert John Burke
