Ha Transformers, akkor agyatlan zúzás és céltalan akciópornó, papírmasé karakterekkel és ciki egysorosokkal nyakon öntve. Ez volt legalábbis Michael Bay receptje öt mozin keresztül, egészen a 2018-as Űrdongóig, amely javított egy kicsit a franchise renoméján, még ha a bevételi számok veszteségesek voltak is. Az arany középútra törekvés jegyében született meg A fenevadak kora, amely stílusában visszatér a Michael Bay-féle látvány- és akcióorgiához, de a rendezői székbe már nem Bay, hanem a Creed II-t is levezénylő Steven Caple Jr. ült, aki szám szerint öt forgatókönyvíró szkriptjéből próbált összekalapálni egy Bay-esen ütős, mégis emberközeli mozit; a végeredmény pedig egy reebotnak mondott, névleges újításokkal, és Halálos iramban-szintű aranyköpésekkel feldúsított, újracsomagolt Bay-féle Transformers lett.
1994-ben járunk, amikor a New Yorkban bujkáló autobotok a hazajutásukhoz nélkülözhetetlen transztérkulcsot keresik, a MacGuffint, ami köré az egész cselekmény épül, és amire a főgonosznak, a bolygófaló Unicronnak is fáj a foga. Amikor a kulcs (amit természetesen két részre osztottak) egyik fele aktiválódik, az autobotok és Unicron csatlósai, a gonosz torroconok egymással versengve igyekeznek felkutatni azt. Az eseményekbe becsatlakozik két teljesen indokolatlan és érdektelen emberi szereplő is, Noah és Elena, akik az izzadtságszagú, erőltetett drámázásért felelősek, különösen előbbi.
Szóval az ígéretes nyitány után, amikor azt látjuk, hogy Unicron éppen bekebelezi a maximálok, az állati alakban transzformálódni képes géplények bolygóját, rögtön egy félórás, hatásvadász és dögunalmas családi drámába csöppenünk, ahol a beteg kisöccse orvosi kezelését kifizetni képtelen Noah hiába keres munkát, így végül bűnözésre adja a fejét. A meglovasítani kívánt jármű azonban nem más, mint a Délibáb névre hallgató autobot, akiről elég annyit tudni, hogy az első jelenetétől az utolsóig fullba nyomja a kretént. Ember és autobot kb. tíz perc leforgása alatt életre szóló barátságot köt, és Elenával, a régészlánnyal kiegészülve indulhat is a kulcs második feléért folytatott kincskeresősdi.
A történet faék egyszerűségű, bár egy Transzformers-filmtől nyilván nem is várnánk mást, ahogy a papírvékony és átlátszó karakterektől sem számítottunk sokkal jobbra, de ezek a karakterek minden várakozást alulmúlnak. Még Optimus fővezér is csak egy duzzogó idióta szintjét üti meg. Az alcímben szereplő fenevadak a maximálok, azonban a nekik szentelt filmben olyannyira háttérbe szorulnak, hogy akár ki is hagyhatták volna őket. Pedig az állati alakot öltő mechanikus fenevadakban van potenciál, de semmi érdemlegeset nem tudunk meg róluk azonkívül, hogy a vezérük Optimus fővezér után viseli az Optimus falkavezér nevet és címet. Rajta kívül a többi maximálnak összesen ha két mondata van.
A látvány persze pazar, az összecsapások nagyon jól mutatnak, a végső leszámolás brutálisan jól sikerült volna, ha nem akarják minden áron valami elcsépelt tanulsággal nyakon önteni. A Halálos iramban után szabadon, az „együtt” az új „család”. Az érzelmesnek szánt dialógus Noah és az öccse között olyan kínos és közhelyes, hogy már az ellenkező hatást váltja ki, és megható helyett inkább röhejes. Ráadásul az egész sztori zárójelbe teszi magát azzal, hogy a transztérkulcsot egy kóddal simán le lehet kapcsolni, nem kell hozzá feláldozni senkinek semmit.
Tehát A fenevadak kora nem sok fenevadat tartalmaz, a Transformers franchise rebootja ugyanolyan műanyag blockbuster, mint az elődjei. A stáblistás jelenetek ugyan új irányt mutatnak, de hét filmmel a hátunk mögött már sejthető, hogy a minőség már nem fog változni.
SkyShowtime (2023.12.15.)
Nem sokkal azután járunk, hogy Űrdongó megérkezett a Földre. A fenevadak korának története ez, amelyben az autobotok és az álcák leszármazottai, azaz a Maximálok és a... több»
Szereplők: Peter Dinklage, Michelle Yeoh, Ron Perlman, Peter Cullen, Colman Domingo
