Ugorjunk neki, mondta J. Lee Thompson.
De hogyan?
Kérdezték tőle, ha nincs rá megfelelő pénz.
Hát így.
Ami a posztapokaliptikus széria kritikai visszhangját illeti, már a negyedik résznél is nagyon rezgett a léc, mégis annyiból volt értelme elkészíteni ezt az alacsony költségvetésű folytatást, hogy megmutassák, a jövő tényleg nincs kőbe vésve, és ha nagyon akarjuk, simán lehet változtatni rajta – ezzel pedig akár egy teljesen új, alternatív idővonal is kezdetét veheti.
A negyedik rész végén Cornelius vezetésével (egyfajta újszerű majomforradalom keretében) felszabadították magukat a rabszolgaként kezelt emberszabásúak, és az utolsó képkockákban nem várt „emberiességet” tanúsítottak, amikor életben hagyták a gonosz kormányzót.
Ugrunk az időben (és nem is keveset), amikor a The Lawgiver (John Huston) (Törvényhozó) névre keresztelt egyed meséli el a majmok további történetét.
A 21. században járunk, egy atomháború után, amikor Ceasar (Roddy McDowall) (akinek közben felesége lett és fia született) népe az emberekkel együtt teljes békében élnek egymás mellett, de egy Aldo (Claude Akins) nevű gorillaparancsnok állandóan kompromittálja az embereket.
Ceasar aztán megtudja egy MacDonald (Austin Stoker) nevű embertől, hogy szüleinek történetét akkoriban szalagokra vették, így vele és egy másik majombarátjával elindulnak a Tiltott Város felé, hogy mindenről bizonyosságot szerezzenek.
Persze a földalatti létesítményt a nukleáris katasztrófa miatt sugárfertőzött és kissé őrült emberek védik, akik kicsit sem szívlelik a betolakodókat, és az eset után úgy döntenek, megkeresik az emberszabásúak lakhelyét, és megtámadják őket.
Eközben Ceasarnak két jelentősebb problémával is szembe kell néznie: Egyrészt váratlanul meghal a fia – de mint később kiderül, Aldo keze teljesen benne van a dologban –, másrészt pedig az erőszakos hajlamokkal megáldott gyilkos majom ragadja magához a parancsnokságot, és bebörtönöz minden velük egyenrangú embert.
A csata pedig hamarosan kezdetét veszi a majom és a Tiltott Városban élők között, aminek jó vége természetesen nem lesz.
Mint az elején említett, már a negyedik rész kritikai visszhangjai sem voltak túl egyértelműek, de ezt az epizódot már azért bőven a negatív jelzővel illetik. Maga a történet (valljuk be) elég gyenge lábakon áll, mert igazából nem történik benne semmi, ráadásul egy csomó dolgot el sem magyaráznak benne rendesen.
Miféle atomrobbanás és sugárfertőzés történt?
Mert hiszen a negyedik részben semmi erre utaló nem volt. És mégis hogyan? Vagy hogy miért is akarja hirtelen Ceasar a szülei hangját hallani? Nem értem a konkrét motivációját, vagy csak a logikáját.
Nem illik a filmbe sehogy.
Ráadásul már a film elején látszik a nagyon alacsony költségvetés, amikor kb. harminc-negyven majomból és tíz-tizenöt emberből álló statisztagárdával akarják elhitetni a nézőkkel, hogy ez az egész fennmaradt ember-majom társadalom.
De amikor a sugárfertőzött őrültek (azok is vannak vagy max. húszan-harmincan) indulnak harcba, akkor lehetünk csak tanúi iszonyatosan bagatell, már-már kissé nevetséges jeleneteknek.
Sajnos a pénztelenség és az ötletek hiánya megpecsételte a sorozat utolsó, befejező epizódját.
Sajnálom.
Nálam ez csak 60%, és három csillag.
Tíz évvel a majomforradalmak világméretű sorozata és az emberek közötti brutális atomháború után, Caesarnak mindkét faj túlélőit meg kell védenie egy alattomos emberi... több»
