Hiába, Stoker a Drakula sikerét már nem tudta megismételni.
Mi az oka?
A ’70-es évek elejére nagyon lelassított a Hammer-filmstúdió „monster movie” gépezete.
A nagyobb szériáik már éppen az utolsó epizódoknál jártak, és szinte minden klasszikus szörnyet újraértelmeztek és be is mutattak a nagyközönségnek.
Nem csoda hát, hogy a Múmia-széria is ezekben az években kapta meg utolsó epizódját, az utolsó löketet, amit Seth Holt és Michael Carreras rendezett.
De ez a film végül történetében és hangulatában is üdítően különbözik a sorozat korábbi részeitől.
Nézzük csak a sztorit.
Az ifjú, bájos Margaretnek (Valerie Leon) születésnapja közeledtével nagyon komoly rémálmai vannak, melyben egy egyiptomi királynő, Tera temetése jelenik meg előtte.
Margaret édesapja, Fuchs professzor (Andrew Keir) egy régi és szörnyű titkot őriz, melyet még tulajdon lányának sem mer elmondani: anno, mikor ő és csapata felfedezte a királynő sírját, benne a holttest ugyanabban az állapotban volt, mint szinte a halála pillanatkor, ráadásul abban a percben hunyt el a régész felesége is, miközben életet adott szeretett lányának.
A borzalmas pillanat évfordulójához közeledve az expedíció résztvevői sorra halnak meg, ráadásul maga Margaret is ráébred, hogy a testében a halott királynő lelke szunnyad, aki mindent meg fog majd tenni, hogy visszatérhessen eredeti testébe.
Tera ördögi tervében a professzor régi barátja, Corbeck (James Villiers) is kész a segítségére, hogy vele együtt uralma alá hajthassa az egész világot.
A Hammer filmstúdió Múmia-szériája egyébként erősen eltér a kor egyéb „monster movie” sorozataitól, hiszen a részek szinte semmilyen módon nem kapcsolódnak össze, kivéve talán a történetükben, melyben egy réges-régen halott egyiptomi múmia bosszút áll az őt felfedező expedíció tagjain, mert azok megzavarták többezeréves nyugalmát.
A főszereplő Margaret – azon kívül, hogy rendkívül bájos – nincs tudatában annak, hogy valójában egy szörnyeteg, aki csupán egy kósza gondolattal embereket tud ölni, és tulajdonképpen kontrollálni sem tudja az erejét, ami nagyon veszélyessé teszi őt.
Margaret ezen kívül igencsak nagyon könnyen befolyásolható, az ilyen filmekből kihagyhatatlan gonosz manipulátor, Corbeck pedig rendkívül ügyesen használja ki, így a film vége felé az ártatlan lány egy kegyetlen gyilkológéppé válik, aki már a saját szeretteit is képes bántani, csak hogy elérje a célját. Kettejükön kívül a többi szereplő eléggé elhalványul, egydimenziós marad, talán még a lány szerelmét, a Tod nevű srácot (Mark Edwards) emelném ki, aki kétségbeesetten küzd a lányért az egész film alatt.
Mindezek ellenére a film sajnos nem sok emlékezetes részt, momentumot tartalmaz, habár simán elrepül vele az idő, másnap már nem sokra emlékszik belőle az ember.
Az egyiptomi hangulat, sajnos, már nem jellemző a Múmia-filmekre, szinte teljesen kiveszik ebből az alkotásból, helyette azonban egy sokkal misztikusabb, félelmetesebb légkört kapunk.
A legtöbb szereplőnek csupán az a szerepe, hogy szépen meghaljon, ráadásul sajnos eltávozásukat sem tudjuk teljes egészében megcsodálni, a kamera össze-visszamozog ezeknél az ominózus jeleneteknél.
Konklúzió:
Kissé hangulattalan B-movie, amiben talán Margaret jellemfejlődése feltűnő, a többiek töltelékek.
A Hammer ezzel ellőtte az összes puskaporát egy időre.
Mi pedig kissé csalódottan állunk fel a film megtekintése után.
Nálam ez csak 58%, és három csillag.
55 A múmia sírja (1971)
Egy régészeti expedíció tagjai Londonba szállítanak egy varázserejéről híreskoporsót, mely egy egyiptomi királynő maradványait őrzi. Mikor az uralkodó lelke egy fiatal lány... több»
Szereplők: Andrew Keir, Valerie Leon, George Coulouris, Aubrey Morris, Hugh Burden
