Van, aki bírja, van, aki nem.
„Legalább lennél nagyon ostoba és hülye, akkor nem lenne kár érted”, mondta valamikor régen a magyartanárom, és utólag tényleg igazat is adok neki. Ez a kis anekdota egyáltalán nem véletlenül jutott eszembe, a The Lesson kapcsán felrémlettek bennem a „régi szép” középiskolás évek, amikor a csajok „stírölésével” és elég sokszor rendzavarással töltöttem inkább a tanórákat.
Így visszagondolva, ennél is rosszabbul is járhattam volna.
Sokkal rosszabbul.
Mint a filmet megnézve, kaptam a fejemhez.
Mire is alapoztam?
Nézzük!
Hősünk, Fin (Evan Bendall) gyermekkora egyáltalán nem volt idilli, az édesanyja nagyon korán meghalt, így most a bátyjával és annak barátnőjével él, miközben a tinédzserek mindennapos problémái lengik be életét.
A srác azonban meg sem próbál kitörni a ráírt szerepből, igazi szemét bajkeverő módjára megy tanárai idegeire.
Ezúttal azonban kemény fába vágta fejszéjét. Az irodalomtanár, Mr. Gale (Robert Hands) ugyanis fejébe vette, hogy ő bizony tudást ver Fin koponyájába, akár szó szerint is.
Mr. Gale nem bírja már, amit Fin és Jake (Tom Cox) művelnek vele, és rajta keresztül a „felnőtt társadalommal”, így kénytelen lesz megbüntetni őket, és ehhez még elkapja a gyönyörű Miát is (Michaela Prchalová), és elkezdi őket a maga őrült módján „okítani”.
Habár a leírás alapján akár valami súlytalanabb darabra is gondolhatunk, a The Lesson egy igencsak borongós hangulatú „torture movie”, erős drámai elemekkel.
A brit darabot pedig az igen furcsa és szélsőséges karakterábrázolás teszi még érdekesebbé.
A középpontban természetesen Fin élete van, melyet visszaemlékezések által ismerhetünk meg sokkal bővebben.
Így maga a cselekmény közben van időnk elgondolkozni azon is, mennyire meghatározza egy ember életét a családi háttér és a neveltetés.
Vajon tényleg vannak olyan gyermekek, akik már eleve esélytelennek születnek, és soha nem fognak tudni kitörni önnön által emelt korlátaikból?
Ruth Platt író-rendező azonban egyetlen percig sem próbál minket az áldozati szerepben „tetszelgő” fiatalok oldalára állítani.
Olyannyira, hogy tulajdonképpen szinte könnyebben tudunk azonosulni Mr. Gale-lel, akinek a karaktere az, amely az átlag fölé emeli a The Lesson című filmet.
A főként brit sorozatokban feltűnő Robert Hands végig parádésan alakítja a kicsit becsavarodott, hivatásához teljesen lojális, de mégis megcsömörlött tanárembert, történetei, példázatai és néha unalmas monológjai pedig még azok számára is elgondolkodtatóak és érdekesek lesznek, akik az újkori irodalomnak nem akkora rajongói.
Mindazonáltal az értékelésem azt mutatja, lettek volna (szerintem) még rejtett tartalékok a filmben.
A kilencvenöt perces játékidő végig billeg valahol a horror, a dráma és egy kis romantikus történet mezsgyéjén, bele-beleszagolva mindegyikbe néhány pillanat erejéig, de a zsáner hiánya érződik azért a filmen.
Néhány kissé vontatott percet és az eléggé száraz lezárást is a készítők számlájára írhatunk, ám még így is a közepesnél egy sokkal jobb alkotást kaptunk a szinte teljesen ismeretlen legénységtől.
Nálam ez a film 72%, és négy csillag.
