Hogy is kezdjek hozzá?
Szóval, akárhányszor megnéztem, mindig felállt a szőr a hátamon, és különös bizsergést éreztem!
Ha ott lennék a bázison. Ha tényleg ott lennék... Helyt tudnék állni? Megmenekülnék? Hinnék-e a saját szememnek, gyorsan reagálnék-e?
Így nem tudom, és gyanítom, soha nem is fogom már megtudni.
John Carpenter viszont tudta, hogy mit is kellene megmutatni a nagyközönségnek, és a két forgatókönyv írójával, John W. Campbell Jr.-al, és Bill Lancasterrel meg is tették!
Havas táj, északi-sarki kutatóközpont, dübörgő helikopter, és egy kétségbeesetten rohanó husky. Ja, meg közben szólnak Ennio Morricone csodálatos taktusai!
Ilyen nevekkel nem lehet rossz filmet csinálni, ugyebár?
Mi a téma?
Hát az idegenek és az invázió, ami szépen, csendben, és a haláli hidegben (is) támad, és tud teret nyerni! The Thing (A dolog / A valami).
A dolog azonban nem éppen a jóképű, bögyös csaj alakjában támad.
Ó, nem! (Gondolom, sokak, és az én bánatomra is.)
De mielőtt még fejest ugranék a sztoriba, meg kell, hogy jegyezzem, ez a reprodukálás sem volt egy utolsó dolog, amit John Carpenterék kitaláltak!
Szóval adva van egy bázis, persze egy beton/kemény amerikai, és nem messze tőlük egy norvég felségjelzésű hely is.
A nem túl színes, sőt inkább nagyon is egyhangú napokat pingpongpartikkal, sörre menő biliárdmeccsekkel töltő tudósok szinte unalmas életét egy fekete helikopteren érkező ámokfutó norvég („svéd”, hahaha ) zavarja meg, aki puskával, gránáttal felfegyverkezve, szinte olyan terminátoros üzemmódban, norvég üvöltésekkel és kellő megszállottsággal próbálja elpusztítani szökött szánhúzó kutyáját, aztán az amerikai kutatókat, de erre már Garry kapitány (Donald Moffat) jó seriffként, pisztolyával, a kitört üvegablakon át egy pontos lövéssel végez a megvadult skandináv tudóssal.
Mint tudjuk, Carpenter közismert western rajongása már itt rendesen megmutatkozik, hiszen átvitt értelemben a végtelen hómezők képei a prérit idézik, a vad cowboyok errefelé helikoptert vezetnek, az isten háta mögötti poros és balhés kisváros egy mindentől és persze mindenkitől elzárt kutatóbázis, a biliárddal, és rossz minőségű whiskyvel felszerelt saloonba (közös pihenő ) pedig a jól megszokott ló helyett űrhajóval érkezik az idegen.
Aki, mivel nem tudjuk meg, „balesetet” szenvedett, vagy itt akart landolni anno!
Na már most!
Roppant kíváncsi kutatóinkat eléggé érdekli, mitől kattant be a „svéd”, aki persze echte norvég fickó, mint az összes társa, vagyis extársa, így rögvest a norvég bázisra repülnek, de csak az egykori bázis maradványait, illetve nem túl bizalomgerjesztő holttesteket találnak, meg persze feljegyzéseket a legutóbbi kutatásaikról.
Amcsi cimboráink kapva kapnak az alkalmon, és hoppsza, oda is mennek!
Ez utóbbiban a talált koordináták alapján egy jégbe zuhant, földönkívüli űrhajó roncsára bukkannak, óriási megrökönyödésükre.
Egy holttestet persze magukkal visznek kutatási célra, melynek boncolása során kiderül, hogy az A dolog, ami a norvégok halálát okozta, képes földi dolgokat utánozni, legyen az ember vagy éppen állat, és itt sem fogja vissza magát!
De mielőtt továbbmennék, hadd szóljak már a színészi gárdáról, ami kellett a film ekkora mérvű sikeréhez!
A főhős, a zseniális Kurt Russell (MacReady), David Clennon (Palmer), Wilford Brimley (Blair), T. K. Carter (Nauls), Richard Masur (Clark), Peter Maloney (Bennings), Richard A. Dysart (Dr.Copper), Keith David (Childs) és Charles Hallahan (Norris).
Ugorjunk közben vissza a félbehagyott sztorihoz!
A „norvég” (és nem svéd) kutya, amit elzártak a többi eb közé, közben kinyírja a bázis többi négylábúját, majd nagy nehezen sikerül elpusztítaniuk, megégetik, de egy „része” a tető felé elslisszol, úgyhogy a feszültség kifejezetten nő!
Majd nem sokkal a történtek után viszont rá kell jönniük, hogy bizony közülük is megfertőződhettek, derék dokink javallatára, aki azt mondta a fertőzött vér, amit levesznek, „máshogyan” fog „viselkedni”, így megindul a roppant paranoiás és feszült hangulatú „vérvétel”, ami szerintem az egyik legdurvább, de egyben zseniálisabb dolog is, ami képernyőn megjelent valaha!
A pokol ezzel elszabadul, hiszen vannak már a bázison fertőzöttek, és a harc kezdetét veszi A dolog, ami emberbőrbe bújt, és a megmaradt valódi emberek között!
Eközben a csapat, ezzel is átérezve, hogy mennyire komoly a helyzet, egy számítógépes szimulációval kikalkulálja, hogy a „vírus” mennyi idő alatt terJedne el a Földön, és a káosz teljes lesz, mikor a gép kidobja az adatokat, hogy néhány hónap alatt a Föld összes élőlénye belsejében ott élhet a "Dolog!"
A túlélők elhatározzák, hogy ha kell, ők is meghalnak, de A dolog nem juthat ki élve a bázisról!
Mégis az akkori kritikusok bírálták ezt a klasszikust, és pont a trükkök miatt!
Roy Arbogast, Hal Bigger és Michael Clifford gondolom, nem volt túl boldog ezek miatt!
Hiszen a trükkök tényleg máig nem veszítettek varázsukból, a végtelenségig groteszk norvég holttestek például valóságos „biohorror” eszközök, szinte művészi alkotások.
És mégis, furcsa módon a legtöbb kritikus annak idején éppen ezek miatt a kifejezetten formabontó megoldások miatt húzta le a filmet, olcsó, bazári mutatványnak tartották, a Starlog szerint „Carpenternek inkább közlekedési baleseteket vagy talán kivégzéseket kellene rendeznie”, a híres-hírhedett The New York Times pedig egyenesen „a ‘80-as évek legidiótább filmjének” nevezte.
Na bumm, mára meg benne van a világ 50 legjobb filmjében!
De nem is lőném le a slusszpoént, mert akkor mi az értelme?
Egyszerűen és kimondottan zseniális sci-fi/horror, megtekintése kötelező jellegű!
Dean Cundey képsorai és John Carpenter észbontóan jó és komor története, meglátása, a jó casting, és így a zseniális színészek, a hideg, a hó, és az emberi jellemformálás, alakulás karaktereinknél.
Az IMDB-n 444 ezer vélemény nyilvánítás után 8,2/10, így nálam ez 96% és öt csillag!
Kultfilm, és tényleg benne van az 50 legjobban!
Figyellek!
Jókat írsz!
Ügyes vagy!
M.S.