Rambo és sok minden más egy finn

2023.08.09 02:35 Zsolt Szabó Olvasottság: 464x

8

Akár a főcímem is lehetne a filmnek a témája, mert egyvelege a mai hollywoodi akciómoziknak. Mindent meg lehet benne találni, Rambotól egészen John Wickig, és most nem sorolom a hollywoodi „szuperprodukciókat”. De, igen most jön a nagy DE... akkor rám miért nem hatottak azok a jelenetsorok, illetve képsorok, ellentétben a fent említett úriemberekkel? Azt tudni kell rólam, hogy én nem vagyok az a kitekingetős ember, aki amerikai alkotásokon mást is megnéz, természetesen van olyan film, amit úgy mond meg kell nézni, mint a Sisu is, mert itthon nagy volt körülötte a hype, és így az én érdeklődésemet is felkeltette, hogy ez tényleg ennyire jó, amilyennek mondják, ahogy a hazai kritikusok magasztalják, illetve az itt jelenlévő véleményírók, egy-két kivétellel.

Hát sajnos engem nagyon nem győzött meg a film. A hosszúságával nincs gondom, mert másfél órás akció/háborús film is lehet jó, de ebben az alkotásban olyan szürreális dolgok voltak, mint az összes hollywoodi giga-mega produkcióban összesen. Nem hiába a főhőst úgy emlegették a film alatt, mint a Halhatatlan, és minél jobban küzdesz ellene, annál erősebb lesz. Én már arra is gondoltam a film alatt, hogy kifigurázzák az amerikai akciófilmeket, ezért csinálták meg így, ahogy tálalták nekünk.

Egyértelmű, hogy az akciójelenetek vagy a halálnemek válogatott palettáját láthattuk, csak épp felfoghatatlanul és hihetetlenül tálalva. Tudom, tudom, most jöttök majd azzal, hogy akkor miért tetszenek jobban a Rambo vagy Die Hard filmek, vagy a John Wick trilógia, vagy épp a Halálos iramban filmek, épp azért, mert ott is vannak rendezői túlkapások, de ebben a filmben ha nincsenek vágójelenetek western zenei aláfestéssel, másról sem szólna a film, mint egy ember nyírja Lappföldön a nácikat, és a végén bemasírozik felvenni a kiásott aranyával a fődíjat, hogy a két esemény közötti dolgokról ne is beszéljük. Felrobbantják, szétlövik szerintem 3x is, olyan gépkarabéllyal, amit a falat is átüti, felakasztják egy teljes éjszakára, a tavas jelenetről és a földbe állt, lezuhant gépről már ne is beszéljünk, és lehet, hogy valamit kihagytam. Ahhoz képest, hogy én szeretem az akciófilmeket, ez már sok(k) volt nekem, szerény véleményem az, hogy inkább nézek amerikai mega-akciófilmeket.

Essen szó azért a pozitívumokról is (sajnos nincs belőle sok). Mint minden ilyen típusú filmet, 4K UHD felbontásban nézek, a legjobb minőségű hangcuccal, ezen a téren a film nem is csalódás, mert a western beütésű táj, lovaglás (amíg él) és az aláfestő zene csodálatos. Magáról a karakterről sok minden nem derül ki azon felül, amit a német mesterlövész mond el a felettesének a tankban. Megjegyzés: 1944-et írunk, és egy telefonhívás a semmi közepéről elegendő volt, hogy a nácik mindent megtudjanak erről az egy magányosan élő finn férfiről, hogy valójában ki is. Persze, most mondhatjuk, hogy ott volt a dögcetli (amerikaiasan mondva), de akkor is. Az akciójeleneteket is azért kiemelném, nem azt, hogy mennyire lehetetlenek voltak, mármint képtelenség lett volna akár egyet is túlélni, hanem ahogy megkoreografálták, azt öröm volt nézni. Egy tanulság ebből a filmből egyértelmű, amit nem ártana, ha Hollywood is átvenne, hogy kisebb költségvetésű akciófilmeket gyártsanak, mivel a Sisu nem mondható nagy költségűnek. A forgatókönyvírónak nemigen kellett megerőltetnie magát a párbeszédek megírásával, ez is ilyen western beütést ad a filmnek. Sok ezer karakternek egy a vége, inkább rossz az értékelem, mint közepes. A filmet még 1x is nehéz volt végignézni számomra. Egy tanulság jó volt benne, ne mozdulj ki a komfortzónádból, mert ez lesz a vége! Jó mozizást, aki megnézi, és alkossatok magatok is véleményt, mert ez csak egy a sok közül.