Egy fantom és az együttérzés. Röviden ezzel lehetne összefoglalni ezt az epizódot, ami nem igazán emelkedett ki ebből a sorozatból. Az egész cselekmény az anyahajón történik egy fantom körül, aki Jack Malley hadnagy, aki csak jót akar, és a végén, mondhatjuk, hősi halált hal. Igazából a lényeget Da'an és Liam beszélgetése adja a legvégén, hogy miért kellett ennek történnie, és végre kapunk egy „sablonos” választ arra, hogy miért is vannak itt a taeloniak.
Az emberi fajnak kell majd megmentei őket, ha elérik azt a tudati szintet, amivel ők bírnak, és tudnak olyan energiaforrást biztosítani, ami örök érvényű. Erre Liam nagyon bölcsen válaszol, és azt mondja: nem gondolják, hogy az emberek együtt tudnak érezni a taeloniakkal... Hát igen, talán ez volt az a mondat, ami a legjobb lett ebben a részben. A fantom kilétéről, Jackről viszont eleinte azt gondolhatnánk, őrült, vagy meghibbant, aztán valahogy barátságosabb, de a végkimenetele, élete tragikus véget ér.
Renee szerepe és játéka pedig szerintem nem sikerült jól. Most is megfigyelhetjük, hogy megsérül, belső vérzése van, és Liam mennyire aggódik érte, ez a vonzalom egyik jele, bár erre céloznak is a sorozatban is más szereplők. Végül nem derül ki, Jack akarata megvalósul-e az implantátummal kapcsolatban. Sandoval pedig a rosszabbik arcát mutatja ebben a részben. Tehát nálam ez a rész egy zárt, sablonos történet, ahol végül is nem sok minden történik, de némi magyarázatot kapunk a taeloni jelenlétre. Így ez a produkció sajnos nem éri el a négy csillagot, így marad a három csillag. A látvány, a mondanivaló, a történet és a megjelenítés sajnos így összegyúrva egy átlagos részt ad számunkra. Remélem, a folytatás jobb lesz. Üdv: Yosi
